Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért tását szükségesnek tartjuk és elnökének változatlanul Kéthly Annát tekintjük." Biztosította Kővágót arról, hogy kérésének megfelelően levelét továbbítja Kéthly Annához, „és a vele való megállapodás alapján azt részleteiben, elvi álláspontunk indoklásával válaszoljuk meg."

125 A Kővágó levélre írandó választ Szélig egyeztette Kéthlyvel, tehát kettejük álláspontját fejtette ki. Az MSZDP in exil a Magyar Nemzeti Kormányképviselet vezetőjének továbbra is az elnök Kéthly Annát tekintette, aki ebben a minőségben kiterjedt nemzetközi levelezést folytatott. 1957 végén a Forradalmi TanácsSzabad Magyarország Nemzeti Képviselete végül is kiegyezett a Nemzeti Bizottmánnyal, majd beolvadt az új szervezetbe, a Magyar Bizottságba (MB), amelyben az MNB vezérkara lett ismét hangadó. A szakítás 1957 elején elindult látens folyamata az év végére az MB megalakulásával befejeződött. Az új szervezet Magyar Bizottság néven működött tovább, de immáron az MSZDP in exil nélkül. Kéthly Anna ezután csak azt tehette, hogy a nemzetközi szinten működő tekintélyes politikusok ne csak az MB körül csoportosulóktól kapják az információkat. Ugyanakkor rendkívüli módon bosszantotta, hogy a jobboldalt milyen gazdagon dotálják bizonyos szervezetek. Örök titok maradt a szociáldemokrata emigráció számára, hogy „a nyilasoknak, fasisztáknak, sőt az ún. keresztény, konzervatív elemeknek is honnan van annyi pénzük, mellyel sajtót, röpiratot, más egyebet tudnak kiadni? Itt Európában a szociáldemokrácia (sőt bizonyos értelemben a polgári demokratikus erők is) védekező helyzetbe szorultak. [...] Hogy a magunk körében maradjunk: nézze meg az egész Magyar Bizottságot. Fogadok bármiben, hogy nem talál köztük egyetlen embert sem, akiknek fejében a világ képe túljutott volna a XIX. századon, akinek látóköre szélesebb volna annál, amennyit éppen közvetlen környezetében észlel. Nem bízom abban, hogy valaha hazajutok — folytatta nem túl optimista levelét —, de abban igenis bízom, hogy haza csak olyanok mehetnek, akik nem fogják visszafordítani a világ szekerét — sem 1945, sem 1947 előttre. Még kevésbé az első világháború előtti viszonyok idejére! Erre hiába spekulál a »demokratikus« Magyar Bizottság is!"

126 Az MSZDP in exil szakítása az emigrációs konzervatív jobboldallal tehát 1957 végére beteljesült, az egység nem állt helyre, vagyis helyreállt az MSZDP, Kéthly Anna és a Kormányképviselet, illetve a Forradalmi Tanács nélkül. Ez utóbbi testületek fantomként léteztek, Kéthly élete végéig magát e szervezet képviselőjeként aposztrofálta. Egyik levelében ezt írta: „A Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete mindaddig létezik, míg vagy egy új kongresszus (a forradalom résztvevőiből) ezt meg nem szünteti, vagy ha oly szerencsések lehetünk, hogy hazamehetünk. Sajnos, egymás után szakadtak le rólunk azok, akiket a strassbourgi kongresszus ebbe a testületbe megválasztott. A Képviseletnek nin125 Szélig Imre levele Kővágó Józsefhez. 1957. december 4. 126 Kéthly Anna levele Vass Vilmoshoz. 1959. május 22. 207