Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények okmány" szerint a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete új politikai szerv. Ezzel a Nemzeti Bizottmány de iure is megszűnt, miután defacto már hónapokkal korábban beszüntette működését. Ennél is fontosabbat árult el az a bejelentés, mely szerint „a személyi megoldás, minden valószínűség szerint, a következőképpen alakul: A Nagytanács elnöke: Varga Béla. Az intézőbizottság elnöke: Kéthly Anna. Az intézőbizottság feladata a képviselet politikai irányítása. Az egységokmány lényege: 1945 elé nem mennek vissza." A rövid ismertetést a lap a következőkkel zárta le: „Fábián Béla, Bakách-Bessenyey György, Kállay Miklós a képviseletből kiestek. Eckhardt Tibor befolyása végérvényesen megszűnt. Ezzel a kétszínű politika lezárult." Ezután szó szerint közölte a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete alkotmánytervezetét, azaz az ún. demokratikus (értsd: polgári és szocialista) emigráció egy egyesületbe tömörítését, amely az ettől jobbra állókat nem érintette. Előrelátható és várható volt, hogy a kidolgozott szervezeti konstrukciót, az ún. Alkotmánytervezetet az MSZDP in exil vezetői nem fogják elfogadni. A Varga Béla vezette Nagytanácsnak alárendelték a Kéthly irányította intézőbizottságot. Kéthly Anna ebbe nem mehetett bele, nemcsak politikai-elvi, hanem személyi okok miatt sem. Ő, aki a Strassbourgban létrehozott Forradalmi Tanács elnökeként első vezetőként szerepelt a nagyvilágban, nem egyezhetett bele a lefokozásba. Annál is inkább, mert ez azt jelentette, hogy az MNB primátusa megerősödött az ún. „nemzeti egységszervezetben" az '56-osok fölött. Kővágó József, Király Béla és a többiek számára — akik fenntartások nélkül követték az amerikai kormányzat emigrációs politikáját — Kéthly Anna már régóta tehertétel volt, makacssága csak gátolta az emigrációs egységet. 1957 telén végül törvényszerűen bekövetkezett a szakítás. A Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete kibővítéséről folyó tárgyalások 1957 októberében megszakadtak, sőt zátonyra futottak. Napirenden a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete-Magyar Forradalmi Tanács alkotmánytervezete és e szervek kibővítése volt. A pártközi értekezletet a szociáldemokrata delegáció (Benjámin Olivér, Brünauer Sándor, Kisbán Jenő) elhagyta, teljes egyetértésben Szélig Imrével és Kéthly Annával, akik helyeselték ezt a lépést. Kővágó József november 24-én Kéthly Annához írt levelében érdeklődött az okok iránt. Szélig Imre december 4-én — Kéthly Anna nevében is — közölte: „megbízottaink: Dr. Benjámin Olivér, Dr. Brünauer Sándor és Kisbán Jenőnek [!] a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete-Magyar Forradalmi Tanács alkotmánytervezetét tárgyaló és annak kibővítését célzó pártközi értekezlet elhagyását helyeslőleg vettük tudomásul, miután az értekezlet eltért az 1956. évi októberi forradalom és a Magyar Forradalmi Tanács alakulásakor általunk vállalt elvi alaptól. Ugyancsak kijelentem, hogy megbízottaink távozása után a csonka pártközi értekezlet által hozott határozatokat nem vesszük tudomásul, azok számunkra semminemű kötelezettséggel nem bírnak és azok semmilyen további megbeszélés tárgyát nem képezhetik. Lerögzítem ugyanakkor, hogy a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete-Magyar Forradalmi Tanács fenntar206