Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna harca a „magyarügyért” (1956. november 4.–1957. szeptember) / 151–212. o.

Közlemények nem állt anyagi eszköz rendelkezésére, hogy Európából is áthozhassák a vezetőket az ülésre.

122 A bizottságba Kiss augusztus végén neves személyeket hívott meg. Többek között Böszörményi B. Istvánt, a Magyar Református Lelkészegyesület elnökét, akitől azt remélte, hogy „az egyházi kapcsolatokon keresztül is minél több delegációhoz" jut el és megnyeri őket „a magyarügy támogatásához". Borsodi Istvánt, Görög Frigyest, egy másik egyházi szervezet (az UHJA) elnökét, Gáspár Jánost, a Magyar Katolikus Liga elnökét, Kertész Istvánt, a KÜM volt főtisztviselőjét, Sulyok Dezsőt, a Magyar Szabadság Párt elnökét, Szentiványi Sándor püspököt, az amerikai magyar reformátusság képviselőjét. Kiss minden meghívottat arra kért, hogy vegyenek részt ebben a fontos munkában és ezzel kapcsolatos véleményüket, álláspontjukat juttassák el a Képviselethez, egyben meghívta őket az UN Bizottság augusztus 28-i ülésére. A SZMN Képviselet amerikai központja — szoros összhangban az amerikai illetékes szervekkel — aktívan tevékenykedett annak érdekében, hogy az ENSZ XII. közgyűlése elé került ÖB-jelentés és a magyarügy számukra minél sikeresebben záruljon. Varga László kidolgozott egy memorandumot a Kádárkormány törvénytelenségeiről, valamint egy összeállítást azokról a rendeletekről és intézkedésekről, amelyekkel a Kádár-kormány fennállása óta kirívó módon megsértette Magyarország ENSZ-felvételénél vállalt kötelezettségeit, és ezt angol nyelven a delegációknak és kormányoknak eljuttatta. A Nemzeti Képviselet ezzel párhuzamosan megindított egy munkát, amely az ÖB által kiadott jelentés óta eltelt időt értékelte és adta ki könyvben. A Képviselet részéről Horváth János, Varga László, Kovács Imre, Rácz István és Kissék megbízásából Szabó István és Vass Vilmos vettek részt. A könyvhöz Párizsból is kértek adatokat. Minden lényeges adatot vagy tanúvallomást az állandó bizottságként tovább működő ÖB rendelkezésére bocsátottak. A Magyar Hírlapon keresztül kérdőívet is kiadtak az anyaggyűjtésre. Kiss Sándor ezekről a szervezkedésekről Kéthly Annát, Szélig Imrét levelezés útján értesítette. Az ENSZ-beli kudarc után Kéthly azt követelte, hogy a munkáspárti kormányzat Magyarország érdekében gyakoroljon az addiginál sokkal súlyosabb nyomást a Szovjetunióra, azaz gazdasági embargóval, politikai követelésekkel érjék el a szovjet csapatok kivonulását és a többpártrendszer, a polgári demokrácia visszaállítását. Ez elől a Munkáspárt elzárkózott, sőt a vezetők beszédeikben nyíltan visszautasították azokat. 1957 júniusában Hugh Gaitskell, a Munkáspárt vezetője a nottinghami bányászoknak tartott beszédében elítélte az „illúziókat", amelyeket a magyarországi megtorlásról szóló jelentés kelthet. Gaitskell szerint ezek nem egyebek, mint reménykedés, hogy közvetlen megtorlással lehet élni Oroszország ellen. „Mi nem tudunk és nem is akarunk háborúba keveredni Magyarországnak a szovjet uralom alól való felszabadításáért. — jelentette ki. — Maguk a magyarok se kívánják, hogy ezt tegyük. Ez az orvosság A Magyar Forradalmi Tanács Szabad Magyar Tájékoztatója. 1957. augusztus 23. 204