Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai 4%-a, míg Miksa főhercegnek és testőrségének két alkalommal a mezei hadakkal történő megjelenésére 3,5% ment el. Összességében tehát a katonaság zsoldjára a fizetőmester a kiadások több mint 80%-át fordította. Sajnos a számadáskönyvek részletességük ellenére, mivel nem is tüntetik fel, nem teszik lehetővé az egyes katonai alakultok létszámának és a zsoldban részesülők számának meghatározását, hiszen az előbbi adatok a végvárjegyzékekben és a tábori alakulatok bestallungjaiban szerepelnek, míg az utóbbiakra a mustramesterek lajstromai szolgáltak. Sajnos ez utóbbiak közül egyelőre egy sem került elő, míg az előbbi forráscsoport esetében a tizenötéves háború időszakából egyelőre szakirodalmi utalásokra hagyatkozhatunk. Ugyan a hadi fizetőmester számadásában időnként megadott létszámadatot, azonban ez a kitétel az adott csapattest megnevezésére szolgál, pl. „400 tábori német lovas", „200 diósgyőri magyar gyalog", „100 huszár és 100 gyalog Gyulaffy László kapitánysága alatt" megnevezésekkel, amely alapján nem tudható, hogy a csapattest neve melletti bejegyzésben szereplő zsoldösszeget hány főnek osztották ki. Mégis, a számadáskönyvi adatok alapján, kiegészítve más adatokkal, az 1600. év esetében egy becslésre tehetünk kísérletet: ekkor feltehetőleg kb. 1900 lovas és legalább 2660 gyalogos szolgált a felső-magyarországi végvidéken,

81 míg az erdélyi hadjáratban 1350 magyar huszár és 1786 magyar gyalog zsoldját fizette a hadi fizetőmester,

82 tehát 3250 lovas és 4446 gyalogos, összesen tehát legalább mintegy 7696 katona zsoldfizetését intézte ekkor a hadi fizetőmester. Efelett kell még figyelembe vennünk a tüzérség és más kisegítő személyzet zsoldját is. 1600-ban ugyan nem, de korábban előfordultak kozák lovas alakulatok is, 1595-ben 800,1598-ban közel ezer 81 A zubbonyuk színéről elnevezett vörös, fehér és sárga kabátos német lovas lövészek számát alakulatonként 50-100 főre tehetjük, mellettük szerepelt még a 400 tábori német lovas, a valószínűleg 200 fős német fekete lovas alakulat (1595-ben ekkora volt a létszámuk, DAW HK. 1595. évi szkv. fol. 288r.). A kassai, tokaji, szatmári, füleki, szendrői és nagyváradi végvárakban szolgáló német landsknecht zászlóaljak számát 300-300 fővel számoltuk, bár valószínűleg többen lehettek, a szádvári katonaság esetében pedig az 1582. évi zsoldjegyzék 60 fős adatát vettem figyelembe. A magyar katonaság kapcsán a tábori huszárság esetében egy 200 fős alakulat megnevezése szerepel, míg Szendrőn, Füleken és Ónodon a számadás szerint 200-200 huszár szolgált, ugyanennyire tehetjük a tokaji huszárság létszámát az 1582. évi várjegyzék alapján, míg Kallón 1600-ban a számadáskönyv szerint egy 50 fős huszáralakulat szolgált. A magyar gyalogosok közül Szendrőre, Ónodra és Diósgyőrre 200-200, Fülekre és Tokajra 100-100 gyalogos kontingenst nevez meg a számadáskönyv. A lovas lövész alakulatokra és néhány bestallungra a tizenötéves háború időszakából 1. KELENIK, 1991. 100-110. Az 1582. évi várjegyzék Felső-Magyarországra vonatkozó adatait 1. PÁLFFY, 1995/c. 159-162. 82 A legnagyobbak a Kornis Gáspár parancsnoksága alatt Erdélybe küldött 200 magyar huszárból és 100 magyar gyalogból álló, illetve a Szűcs Pál főkapitánysága alatt lévő 600 fős gyalogos alakulatok voltak. A többi alakulat általában 100-100 fős volt és magyar huszárokból vagy gyalogokból állt, a számadáskönyv megnevezi a kapitányukat is. Rajtuk kívül még 86 magyar gyalogos szerepel, akik a frissen elfoglalt Kővár várőrségét alkották. 119