Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai az udvari pénztár és a hadi fizetőmesterek számadásai alapján, 1543–1623. Adalékok a török elleni küzdelem finanszírozásának történetéhez / 85–138. o.

Közlemények lovas.

83 Szintén egyedi kifizetés volt a Rákóczi Istvánnak ecsedi várában állomásoztatott katonasága részére 1598-ban kifizetett több mint 35 000 rFt.

84 A kiadások között a hadszertári költségek, salétrom- és lőporvásárlás, valamint a katonai élelmezés és végvárak (főként Nagyvárad) erődítése kapcsán viszonylag csekély összegek szerepelnek, amelyek összességében 3,4%-ot tettek ki. Az egyéb költségek között a legnagyobb a Vitéz Mihály vajda részére az 1599-ben és 1600-ban kifizetett több mint 126 000 rFt-os tétel volt.

85 Ez a kifizetés nem tartozott a hadi kiadások közé, inkább diplomáciai jellegűnek tekinthetjük, csakúgy, mint Székely Mihály szatmári főkapitány (1593-1603) erdélyi követségének költségeit. Összességében a felső-magyarországi hadi fizetőmester kiadásainak 90%-át fordította hadi kiadásokra: a végváriak és mezei hadak zsoldjára, hadfelszerelésre, várostrom és várépítés (Nagyvárad) költségeire. A fennmaradó 10%-ból közel 6% diplomáciai jellegű kiadás volt, míg a hivatal működésére mindössze 1,6% ment el. Az Unterholtzer-számadások alapján a tizenötéves háború hadseregfinanszírozási rendszerébe nyerhetünk betekintést, igaz, csupán a felsőmagyarországi viszonyok megismerésére nyílik lehetőség, mivel ebből az időszakból csupán szórványos adatokkal rendelkezünk a magyarországi vagy más néven udvari hadi fizetőmester bevételeiről és kiadásairól. Mindenesetre látható, hogy milyen összetett bevételi struktúrával sikerült biztosítani a hadszíntér finanszírozását, ebben a monarchiának a hadszíntértől távol fekvő tartományának (Szilézia), a központi hivataloknak (magyarországi hadi fizetőmester) és a helyi jövedelmeknek egyformán nagy jelentőssége volt, a felső-magyarországi hadi fizetőmester pedig akkora összeggel (éves szinten 400 000 rFt-tal) gazdálkodhatott, amely a monarchia 1570-es évekre becsült bevételeinek közel 15-20%át, az ország összjövedelmének pedig majdnem felét jelentette.

86 Igaz, ezt az összeget, tekintettel a háborús helyzetre, mint az alábbiakban is látni fogjuk, nem tekinthetjük igazán magasnak. 3.5. A tizenötéves háború finanszírozása: hadi költségek, segélyekés hitelek Mint láthattuk, a tizenötéves háború felső-magyarországi hadszínterének finanszírozási költsége éves szinten 400 000 rFt-ra tehető. Annak ellenére, hogy csak szórványos adatokkal rendelkezünk a dunántúli, a bányavidéki, a báni és való83 1594-ben Seyfried von Kollorűtsch-ot többek között 500 kozák lovas toborzásával bíztak meg. KELENIK, 1991. 37. L. még IVANICS, 2005. 291-296. 84 Az ecsedi vár a Báthoryak kezén volt, ők gondoskodtak a vár karbantartásáról, élelmezéséről és az őrség felfogadásáról, viszont annak zsoldját az uralkodó fizette. L. az 1582. évi várjegyzéket. PÁLFFY, 1995/c. 162. és uo. 26. Íj. Ekkor 100 huszár és 50 gyalogos szolgált a várban, havi 610 rFtért, ez alapján a kifizetett 35 000 rFt valószínűleg több év zsoldját foglalta magában. 85 A Rudolf császár által Vitéz Mihály havasalföldi vajdának ígért támogatásokra és azok kifizetésére 1. KENYERES, Mj. a. 86 L. 8., 12. és 69. Íj. 120