Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IN MEMORIAM - Draskóczy István: Gerics József (1931–2007) / 242–245. o.

In memóriám Ha valaki fellapozza egyszer azt a kis füzetet, amelyet 70. születésnapjára kapott, és amelyben az egyetemi levéltár munkatársai készítették el számára az általa tartott egyetemi órák listáját, az meglepődik, hogy mi mindennel foglalkozott. Kezdetben az ókori történelem oktatását bízták rá. Első évfolyamosok számára bevezető órákat tartott. Évtizedeken keresztül oktatott latint történelem szakos hallgatóknak, de tanított középkori társadalomtörténetet, intézménytörténetet, egyháztörténetet, eszmetörténetet, vezetett szemináriumokat krónikáinkról, legendáinkról. A levéltárosok előtt jól ismert, hogy Gerics tanár úr több mint két évtizeden keresztül az egyetemen folyó levéltárosképzés egyik meghatározó, emlékezetes tanáregyénisége volt. Attól kezdve, hogy 1960-ban újból megindult a levéltárosképzés az ELTE-n, 1983-ig több mint 200 levéltár szakos hallgatót tanított. Az 1950-es, '60-as és '70-es években a levéltár szaknak nem „csak" az a szerep jutott, hogy a levéltáros utánpótlást nevelje, hanem arra is alkalmas volt, hogy az érdeklődők elsajátíthassák mindazokat az alapismereteket, amelyek a magyarországi középkor kutatásához nélkülözhetetlenek. Mondhatni: egy kedvezőtlen korszakban ez a szak adott menedéket a magyar középkorászképzésnek az ELTE-n. Gerics tanár úr számára ezen a szakon az oktatás azt a lehetőséget teremtette meg, hogy a középkorász utánpótlást nevelje, amit mindig szívügyének tekintett. A magyar tudományos élet vagy oktatásügy számos megbecsült egyénisége ismerkedett meg óráin a magyarországi középkorral vagy éppen a latin nyelvvel. Szigorú, következetes tanárember volt, aki sokat várt el a diákjaitól. Precíz, világos, rendszerező gondolkodás jellemezte őt, erre nevelte diákjait is. Megbecsülte azokat, akik dolgoztak, nyitva állt előttük tanári szobája ajtaja. Aki akart, sokat tudott tőle tanulni, hiszen sokat tudott a középkorról és szívesen foglalkozott a hozzá forduló tehetséges emberekkel. Többüket meghívta a könyvekkel teli kis lakásába. Tudósi magatartása mintát adott a fiatalabbaknak. Egyetemi tanulmányai idején lett ifj. Horváth János és Kumorovitz L. Bernát tanítványa, tőlük sajátította el a kutatás módszereit, tőlük tanult igényességet. Miként sokan másoknak, neki is mintául szolgált Kumorovitz L. Bernát tudósi egyénisége, aki a magyar és az egyetemes történelmet egységben látta, és aki bármely csillogó elméletnél többre becsülte a legkisebb forrásos utalást. Gerics professzor igényes, saját magával szemben is szigorú tudós volt. Ezzel magyarázható, hogy pályája során egy-egy problémához vissza-visszatért, csak hogy az általa felfedezett igazságot minél körültekintőbben bizonyíthassa be. Kutatói módszerében kiemelkedő hely jutott a jogi megközelítésnek. A magyar középkor korszakai közül különösen az Árpád-kor állt hozzá közel. Gerics József jelentős, sokrétű tudományos életművet hagyott hátra. Kevés olyan területe van a hazai medievisztikának, ahol ne alkotott volna marandót. Első tanulmányát 1956-ban épp a Levéltári Közlemények adta közre. (Jelképesnek is tekinthető, hogy utolsó írását szintén ez a folyóirat közli le!) Egy 14. századi oklevelet elemzett az akkori cikkben, és vetette fel, hogy a királyi kápolna 243