Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IN MEMORIAM - Draskóczy István: Gerics József (1931–2007) / 242–245. o.

In memóriám már a késő Árpád-korban folytatott hiteleshelyi tevékenységet. Később még számos írásában bizonyította be, hogy az Anjou-kor forrásaiban miként lelhetők fel a késő Árpád-kor intézményei. A következő dolgozat (1957: Adalékok a Kézaikrónika problémáinak a megoldásához) tudományos tevékenysége egy másik ágának, a krónikakutatásnak volt az első darabja. Még nem volt 29 éves, amikor 1960-ban megvédte kandidátusi disszertációját, ami 1961-ben látott napvilágot (Legkorábbi gestaszerkesztéseink keletkezésrendjének problémái). A vitán a két opponens, Kumorovitz L. Bernát és Mezey László elismeréssel szólt a műről, amit a szakmai kritikai is kedvezően fogadott. Még számos tanulmányt szentelt krónikáinknak, a hozzájuk kapcsolódó eszmetörténeti kérdéseknek. 1981-ben sikerrel védte meg akadémiai doktori disszertációját (opponensei Bónis György, Elekes Lajos és Kristó Gyula voltak, a bizottság elnöki tisztét Mályusz Elemér töltötte be, a titkári feladatokat Kubinyi András látta el). A diszszertáció, az 1987-ben megjelent könyv (A korai rendiség Európában és Magyarországon) Gerics tanár úr történetírói pályájának egyik kiemelkedő csúcspontja. A munka eredményei az elmúlt húsz év alatt időtállóaknak bizonyultak, ma is hatnak, tudományos kutatókat inspirálnak. Nem csupán a 13. századi korai rendiség érdekelte, hanem foglalkoztatta a 14-15. századi magyarországi rendi fejlődés is. Az 1980-as és '90-es években számos gondolatébresztő tanulmányt (többet társszerzőként második feleségével, Ladányi Erzsébettel együtt) készített a magyar államalapítás, a magyarság kereszténnyé válása problémájáról. Az utóbbi évtizedben több írást szentelt a korai magyar nemzettudat kérdésének. Vissza-visszatért középkori eszmetörténetünk kérdéseihez. Magyar történelmet kutatott, de sosem feledkezett meg történelmünk európai és keresztény gyökereiről, kapcsolatairól. Minden új tudományos eredményét a téma európai összefüggéseibe ágyazta bele. Jól ismerte a témájához kapcsolódó nemzetközi szakirodalmat (legyen az angolul, franciául, németül, olaszul, oroszul vagy épp lengyelül, csehül). De nemcsak a szakmunkákat ismerte alaposan, hanem a forrásokat is, hiszen az egyetemes egyházjog több középkori gyűjteménye állandó kutatói eszközei közé tartozott, amiképpen gyakran lapozta fel a német, angol, francia, olasz, lengyel, cseh forrásgyűjteményeket is. Egyetlen eredményt sem fogadott el készen, csak akkor használta fel, ha annak igazáról a források alapján maga is meggyőződött. így fedezte fel pl. a III. Andráskori rendiség friauli-aquileiai párhuzamait, így tudta kimutatni a római jog hazai jelenlétét vagy a IV. László- és III. András-kori egyházfők európai műveltségét, a Hartvik-legenda eszmetörténeti és politikai összefüggéseit. Nincs tér arra, hogy munkássága minden eredményét felidézzük. Gerics tanár úr tudományos pályájához hozzátartoztak azok a tudományos viták is, amelyeket folytatott. Az általa igaznak tartott ügy mellett bármikor kész volt vitába szállni. Nem személyekkel, hanem érvekkel vitázott. Számára a tudományos eszmecsere mindig azt a célt szolgálta, hogy minél pontosabban ismerhessük meg a történelmi múltat. 244