Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IN MEMORIAM - Draskóczy István: Gerics József (1931–2007) / 242–245. o.

In memóriám 1962-ben lett a történettudományok kandidátusa, 1985-ben pedig a történet­tudományok doktora. Egy évvel ezt követően a debreceni egyetem tisztelte meg egykori diákját azzal, hogy címzetes doktorává avatta, 1992-ben pedig a város is elégtételt szolgáltatott neki: ekkor lett Debrecen díszpolgára. A levéltáros szak­ma külön is elismerte érdemeit, hiszen 1996-ban Pauler Gyula-díjat kapott. Élete alkonyán pedig egymást követően sorjáztak a kitüntető címek: 2003-ban a deb­receni egyetem díszdoktorává avatta, 2004-ben az Akadémia Eötvös József Ko­szorúja lett az övé, 2002-ben pedig a Széchenyi István-díjat kapta meg. Balogh Istvánnal nemzedéke egyik utolsó képviselője távozott az élők sorá­ból. Teljes, bár a történelem viharai által meggyötört tudósi életpálya volt az övé, amelynek jelentékeny fejezetei fűződtek előbb kutatóként, majd vezetőként a levéltártudományhoz is. Emlékét megőrizzük! Radics Kálmán GERICS JÓZSEF (1931-2007) 2007. április 22-én hunyt el Gerics József, az ELTE középkori és kora újkori ma­gyar történeti tanszékének professzora, aki történészek, levéltárosok nemzedé­keit nevelte. 1931. november 13-án született. Iskolai tanulmányait az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem Trefort utcai gyakorló gimnáziumában vé­gezte. Elsőéves gimnazistaként jegyezte el magát a latin nyelvvel, amelynek egyik legjobb hazai ismerője lett. Latintudása, kiváló filológiai ismeretei segítet­ték őt abban, hogy a legnehezebbnek látszó történelmi problémák megoldására vállalkozzon. 1950-ben iratkozott be a pesti egyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1954 novemberében latin és levéltár szakon kitüntetéssel diplomázott. A tehet­séges diákot Lederer Emma 1952-ben vonta be a történelem segédtudományai tanszéken folyó oktatómunkába. Ettől kezdve Gerics tanár úr 55 tanéven keresz­tül megszakítatás nélkül oktatta történelem szakos hallgatók nemzedékeit, és így lett első és egyetlen fő munkahelye az Eötvös Loránd Tudományegyetem. 1954-1957 között a tanszék aspiránsa, majd adjunktusa volt, hamarosan azonban tanársegéddé minősítették vissza, hogy aztán 1960-ban ismét adjunk­tussá nevezzék ki. 1963-ban lett docens, és majd húsz esztendő után, 1982. szep­tember l-jén lett egyetemi tanár. Akkor már egy éve nem a Történelem Segédtu­dományai Tanszék, hanem a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tan­szék volt a munkahelye, ahol korán (1981-ben) elhunyt első felesége, Bolla Ilona tanított. A '90-es években a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogtörténeti tan­székét is vezette. Hetvenesztendős korában, 2001-ben ment nyugdíjba, ám az oktatást ezután sem hagyta abba. Non timeo laborem — mondogatta. Halála előtt néhány nappal még az Árpád-korról tartott előadást hallgatóinak a böl­csészkaron. 242

Next

/
Oldalképek
Tartalom