Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Honvári János: A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Összeáll., a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Baráth Magdolna, Sipos Levente. Budapest, 2006 / 202–210. o.

Irodalom fogságuk első hónapjaiban nem lehetett panasz, a teljes izoláltságot és a bizonytalanságot egyre nehezebben viselték. A kényszerűen nyakukba szakadt szabadidő nagy részét írással töltötték. Nagy Imre pl. november végétől április 14-én bekövetkezett letartóztatásáig több száz oldalt írt, de társai is számos levelet, feljegyzést fogalmaztak részben magyar és nem magyar kommunista politikusok és vezető testületek, részben saját maguk és az utókor számára. Nagy Imre két nagyobb lélegzetű munkája közül a torzón maradt önéletrajzi vázlatát 2002-ben jelentette meg a Nagy Imre Alapítvány. A Viharos emberöltő címet viselő visszaemlékezés-töredék az első világháború utáni orosz hadifogságnál szó szerint félbeszakadt úgy, hogy maga az utolsó mondat is befejezetlen maradt.

2 A másik terjedelmes írás, a snagovi napló (levelekkel, feljegyzésekkel és lehallgatási jegyzőkönyvekkel kiegészítve) 2004-ben románul jelent meg először Ileana Ioanid szerkesztésében,

3 majd két évvel később Nagy Imre születésének 110. és a forradalom 50. évfordulója alkalmából (egyéb dokumentumokkal kiegészítve) magyarul is napvilágot látott.

4 A snagovi fogságban keletkezett kisebb lélegzetű, de egyébként igen fontos dokumentumokat ugyancsak 2006-ban Baráth Magdolna és Sipos Levente összeállításában jelentette meg a Napvilág Kiadó és a Magyar Országos Levéltár. Az olvasó a szerkesztők bevezető tanulmányából tájékozódhat a Nagy Imrecsoport Romániába kerülésének körülményeiről, a fogva tartás helyszínéről, a közétett dokumentumok keletkezéséről és a csoport későbbi sorsának alakulásáról. (Utóbbihoz nyújt fontos információkat a Snagovban őrzött csoport tagjainak a dokumentumkötet végén található vázlatos biográfiája.) A Függelék kivételével a kötetben közölt dokumentumok 1956-1957-ben Snagovban keletkeztek, részben a Nagy Imre-csoport tagjainak írásaiként, részben pedig az őket fogva tartó katonák, politikusok, lehallgatók és technikai kiszolgálók feljegyzéseiként. A dokumentumok másolata a román kormány jóvoltából a kelet-európai rendszerváltozások után került Magyarországra, idehaza ekkor vált kutathatóvá és publikálhatóvá. A dokumentumkötet első és egyben legterjedelmesebb részét azok a feljegyzések alkotják, amelyeket a Román Munkáspárt — általában magyarul értő és beszélő — vezetői és másodvonalbeli káderei készítettek a csoport tagjaival folytatott beszélgetéseikről. Idekerült annak a megbeszélésnek a szövege is, amit Kállai Gyula Nagy Imrével 1957. január 25-én Bukarestben folytatott, és amit a román titkosszolgálat természetesen lehallgatott. A magyar és szovjet politikai vezetők sugallatára folytatott beszélgetésekkel az volt a céljuk, hogy kipuhatolják a csoport kohéziójának erejét, keressék a réseket, megbontsák egységét, legfőképpen pedig az, hogy rávegyék Nagy Imrét és vezetőtársait, hogy tagadják meg a forradalmat, forduljanak szembe saját múltjukkal és tegyenek hűségnyilatkozatot a Kádár-rendszer mellett. 2 NAGY, 2002. 3 NAGY, 2004. 4 NAGY, 2006. 203