Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - IRODALOM - Honvári János: A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Összeáll., a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Baráth Magdolna, Sipos Levente. Budapest, 2006 / 202–210. o.

Irodalom és 1953 közötti fogolyéletére kíváncsiak. Ami nem kevesek számára még akkor sem fejeződött be, hiszen az utolsó(?) magyar hadifoglyok 1955-ben térhettek haza, hogy itthon rövidebb-hosszabb letartóztatás, megfigyelés, operatív ellenőrzés várjon még rájuk, építhessék Tiszalököt, Kazincbarcikát... Úgy tűnik, a több esztendős hadifogság egyesek szerint nem lehetett elegendő a számukra, meg kellett ismerkedniük még az 1950-es évek magyarországi „valóságával" is. Szakály Sándor A SNAGOVI FOGLYOK NAGY IMRE ÉS TÁRSAI ROMÁNIÁBAN. IRATOK Összeállította, a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta: BARÁTH MAGDOLNA-SÍPOS LEVENTE. Budapest, Napvilág Kiadó-Magyar Országos Levéltár, 2006. 464 o. Nincs olyan Bukarestbe látogató hivatalos magyar delegáció, amely elmulasztaná felkeresni a fővárostól mintegy 40 km-re, északra fekvő népszerű üdülőhelyet, Snagovot, hogy lerója kegyeletét Nagy Imre mártírhalált halt miniszterelnök és sortársai emlékoszlopa előtt, amelyet 1997 májusa végén romániai látogatásakor Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság akkori elnöke avatott fel. Az egykor királyi nyaralóhelyként működő, sűrű erdővel övezett tó körül szabályos villasor épült, amely a második világháború után a kommunista hatalmi elit kedvelt pihenőhelyéül szolgált és helyt adott (és ad ma is) számos szigorúan titkos vagy éppenséggel nagyon is nyílt tanácskozásnak, nevezetes eseménynek, fontos szerződések, dokumentumok protokolláris aláírásának.

1 A tó és környéke azzal vált a legújabb kori magyar történelem nevezetes helyszínévé, hogy Nagy Imrét és társait — akik megbíztak a Kádár-kormány írásos garanciájában és 1956. november 22-én elhagyták a nekik menedéket nyújtó jugoszláv nagykövetség épületét — Bukarestbe, majd Snagovba szállították és közel öt hónapig itt tartották őket fogva. A felkelésben magukat exponált politikusokat azért kellett a nemzetközi kommunista mozgalom akkori vezetőinek tanácsára és ösztönzésére távol tartani Magyarországtól, mert Nagy Imre és vezető társainak személye komoly akadálya lehetett volna a tömegbázissal alig rendelkező új hatalom stabilizálódásának. A száműzetés keserű sorsa jutott osztályrészül mindenkinek, családtagoknak, feleségeknek, sőt annak a 13 gyereknek is, akiket a jugoszláv nagykövetség 1956 novemberében befogadott. Nagy Imrét és feleségét, valamint a Donáth és a Losonczy családot külön villákba helyezték el, a többieket pedig letartóztatásukig és Budapestre szállításukig egy nagyobb palotában együtt tartották. A Nagy Imre-csoporttal eszmei közösséget nem vállalókat (Szántó Zoltánt, Vas Zoltánt és Lukács Györgyöt) párjaikkal együtt rövid idő múlva a közeli faluba költöztették át. Bár az ellátásra Például 1995. június 21-én itt írták alá Románia uniós csatlakozásáról szóló szándéknyilatkozatát. 202