Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről szú távon csak az lehet, ha a feladatcsoportra pótlólagos források érkeznek a levéltári rendszerbe, vonatkozik ez elsősorban a személyi lehetőségekre és a teljesítmények megfelelő honorálására egyaránt. Ki kell jelentenünk azt is, hogy még a levéltárosok között sem kell/tud majd (jelenleg sem) mindenki érdemben a levéltári anyag tudományos feldolgozásával (kutatással) foglalkozni. Elképzelhető egy olyan munkamegosztás tudatos alkalmazása, melyben az adott feladatra legalkalmasabb levéltárosokat (a történeti muzeológus mintájára) szakosítjuk (s így a levéltári munkakörök a történész-levéltárossal bővülnek, ami esetleg együtt járhat a kutatónapok rendszerének felülvizsgálatával is). Nyilván ez a rendszer nem lehet teljesen merev, hiszen a társadalmi (és fenntartói) igények folyamatosan változnak, illetve a kutató levéltárosok sem élhetnek a levéltári feladatoktól teljes szeparációban, ugyanakkor lehetőséget adna egy-egy munkatárs esetében a komoly eredmények előfeltételének tekinthető huzamos, elmélyült tanulmányozásra. Ebben a tekintetben eretnek kérdésként még annak felvetésére is veszem a bátorságot, hogy az egyébként csak viszonylagos hatékonysággal működő kutatónapokkal lekötött munkaidőt társadalmi szempontból nem lenne-e hasznosabb „tömbösíteni" egy-egy státuszhoz kapcsolva. 2.2. Mindemellett alapvető feladat a levéltártudomány presztízsének növelése. Ma a fiatalok — többségükben az egyetemek bölcsészkarairól kijőve — a történész karriert tartják szakmai kiteljesedésük természetes útjának. A jövőben el kell érnünk, hogy a levéltárak egyéb alapfeladataihoz kötődő szakcikkek írása, tudományos munkákban, projektekben való részvétel mind több levéltáros számára vonzó legyen, és elvezessen akár a levéltártudományon belüli tudományos fokozat megszerzéséhez is. 2.3. A környezet változásához való alkalmazkodás nem a jövő levéltárosaira vár. Mi magunk is részesei, résztvevői vagyunk. Alkalmasságunk, készségeink, ismereteink erősítése napjaink megkerülhetetlen feladata. Mindez megköveteli, hogy a levéltári-levéltárosi képzés is igazodjon a folyamatosan változó helyzethez. Ezen a téren a Levéltári Kollégium által életre hívott munkabizottság már elkészítette javaslatait. E helyütt csupán azt tartjuk fontosnak hangsúlyozni, hogy az OKJ-s képzések mellett fontos lenne egy olyan továbbképzési rendszert működtetni, amely az alapismeretek nyújtása helyett a szakosítást, a speciális feladatok véglehajtási módszertanát helyezné a középpontba, folyamatosan megújuló panelekkel és tematikával képes lenne a változások követésére. Különösen fontos, hogy képzési rendszerünk váljon alkalmassá egy-egy új iratkezelési eszköz, módszer vagy szabályozás gyakorlati alkalmazásának segítésére, rendszerbe állítására. 14