Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről / 3–61. o.

Tyekvicska Árpád: Gondolatoka magyar levéltárügy jövőjéről nak, hanem az irattermelés proaktív szereplői. Feladataik között mind nagyobb szerepet kap a szervellenőrzés, az iratkezelés állapotának, folyamatának számbavétele. A levéltári tevékenység az elmúlt néhány évtizedben (Magyarországon is) szakszerűsödött és nagymértékben szakosodott. Az elektronika térnyerése az igazgatásban egyben azt is jelenti, hogy a levéltárak csak akkor lesznek képesek a jövőben feladataik ellátására, ha részt vesznek (kapnak!) az iratképzést (adatbevitelt) megelőző tevékenységekben, jelesül a szoftverek követelményrendszerének meghatározásában, rendszerbe állításában, a programozási folyamat megtervezésében és elindításában. A levéltáraknak együtt kell lélegezniük az igazgatási rendszerekkel, tudomásul véve a társadalmi munkamegosztásban eddig elfoglalt helyük természetes átpozícionálódását, tehát azt, hogy feladataik immár nem (csak) a kultúrához kötik őket, hanem mindinkább a közigazgatáshoz. A levéltárakkal kapcsolatos gondolkodás legérzékenyebb és legnagyobb kihívást jelentő feladata lesz annak az eldöntése, hogy a két terület között továbbra is lebegve, avagy magukat végre valamelyikhez lekötve látják-e jónak jövőbeni működésüket. 2. A levéltáros önképe Változik — mert változnia kell — a levéltárosok önmagukról kialakított képe is. Az elektronika kiterjedt szerephez jutása a közigazgatásban immár végleg a múltba utalja a minden levéltári szakágban egyaránt és azonos szinten otthonosan mozgó levéltáros ideálképét. Helyét egyre inkább a szakosodott levéltáros veszi át. Ez a folyamat már most is része életünknek. Oka a részterületek közötti arányváltás, a közigazgatással kapcsolatos tevékenységek (szervellenőrzés, szervnyilvántartási feladatok, iratátvétel előkészítése, ellenőrző rendezések stb.) túlsúlyba kerülése, illetőleg új feladatok beépülése a mindennapi munkavégzésbe (elektronikus nyilvántartásokkal, adatbázis-építéssel, a kiterjedtebb oktatással, közművelődéssel kapcsolatos kötelezettségek). Történész és/vagy levéltáros — ez a választási lehetőség gyakorta visszatérő témája az elmúlt évtizedek levéltárosi disputáinak. Ma már több dolog is nyilvánvaló: 2.1. A költségvetési megvonások még (remélhetően csak) rövid távon egyértelműen prognosztizálható folytatódása, a már említett szakosodási kényszer egyaránt azt eredményezi, hogy a levéltárosok jó része — lehetőségek híján — nem lesz képes intenzív, jelentős kutatási eredményeket felszínre hozó és azokat közzétevő tudományos tevékenységre. Ugyanakkor a levéltári anyag közzétételére minden eddiginél erőteljesebben megfogalmazódó társadalmi és kultúrpolitikai igény megköveteli a fokozott ütemű adat- és iratfeltárást, valamint feldolgozást. Az egymással szögesen ellentétes folyamatok ütközése elkerülhetetlennek, az ellentmondás feloldása pedig jelenleg lehetetlennek látszik. A megoldás hosz13