Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: Beszterce város levéltárának történetéhez / 99–127. o.

Közlemények kora újkorra vonatkoztatott átlag sokkal magasabb, elérheti a 150-et is. A 17. század igen sok évéből maradt fenn 200-nál is több irat, sőt, az 1638. évből a budapesti mikrofilmen 386 (!) irat szerepel. Iktatókönyv híján nem tudjuk megmondani, hogy ez hány százaléka az egykori (főként bejövő) iratanyagnak, de a fennmaradási arány erdélyi viszonylatban bizonyosan kiemelkedő. A sorozat túlnyomórészt a városhoz és a főbíróhoz intézett levelekből, parancslevelekből áll, de ezek mellett számos más forrástípus is megtalálható: adóösszeírások, katonai kimutatások, a város saját kiadmányai, céhszabályzatok, szerződések, végrendeletek, peres iratok (köztük sok tanúvallatási parancs és jelentés), a fejedelmi látogatásokhoz kötődő udvartartási listák,

97 az erdélyi országgyűlések nyomtatott törvénycikkei, a Szász Egyetem által átküldött iratmásolatok és még sorolhatnánk tovább. Az iratkiállítók (levél esetében levélírók) kora újkori megoszlásáról teljes statisztikánk nincsen, ám a megjelent regesztakötetek anyagához (1291-1585) rendelkezésünkre állnak adatsorok. Míg a középkori iratok között mintegy 40%-os aránya van a királyi okleveleknek/leveleknek, addig a kora újkorban egyre inkább előtérbe kerülnek a nemesektől, tisztségviselőktől és a más szász helyiségektől származó, főként misszilis iratok.

98 Az 1580 és 1585 közötti időszakban már 26% a nemesi iratok aránya, míg a kiadmányokból 22% a fejedelmi tisztviselőktől, 16% magától a Besztercei kerülettől, 12% a fejedelemtől, 11% a szász egyetemtől, 7% a kerület községeitől, 2% Moldvából, 4% pedig egyéb helyről érkezett.

99 A források kezdetben kizárólag latin nyelvűek, az 1460-as évektől pedig elvétve megjelennek német iratok is. Az első magyar nyelvű dokumentum Bethlen Elek 1544. július l-jén kelt nyugtája, az első román nyelvű irat pedig 1592-ből maradt fenn.

100 A reformáció nyomán természetesen egyre inkább előtérbe került a latin rovására a magyar és a német. A fordulópontot a német nyelv esetében az 1560-as évek, a magyar esetében pedig az 1570-es évek második fele jelentette. 1580 és 1585 között az iratoknak már csak 19%-a latin, míg 23% német és 58% magyar nyelvű.

101 Ez már a 17. századi erdélyi gyakorlat irányába mutat, amely szerint a szász városok egymás között és saját kiadmányaikban a német nyelvet használták, míg a nemesség, a magyar városok és a fejedelem a szászokkal magyar nyelven tartotta a kapcsolatot. A kora újkori iratanyag nem pusztán Beszterce és vidéke történetéhez szolgáltat adalékokat, hanem az egész fejedelemségéhez is, sőt ezen túl Moldva tör97 A főleg a két Rákóczi György korából származó fejedelmi udvartartási listák különleges értékkel bírnak. Jelen sorok írója éppen ezek kutatása kapcsán mélyült el a besztercei levéltárban, kiadásukat a besztercei számadáskönyvek vonatkozó adataival együtt a közeljövőben tervezi. 93 A vonatkozó statisztikák és értékelésük: UR I. köt. XXIV-XXIX. 99 UR III. köt. XV. 100 UR I. köt. XXII-XXIII. 101 UR III. köt. X-XL; Ez a nyelvi arány az, amely miatt a magyar kutatásnak döntő szerepet kellene játszania a besztercei „misszilisek" kutatásában. 118