Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Garadnai Zoltán: Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről, 1920–1921. Összeáll. é szerk. Ádám Magda, Ormos Mária. Budapest, 2006 / 250–255. o.

Irodalom ezek az események hogyan kapcsolódtak egymáshoz egészen addig, amíg a szereplők kompromisszumos megoldást tudtak találni. Láthatjuk azonban azt is, hogy mindez olyan politikai, katonai csatározások eredményeképpen alakult ki, amelyben Franciaországnak már nem volt meghatározó szerepe. A könyv olvasása során megállapítható, hogy csaknem egy évszázad távlatából is aktuális kérdésként jelenhetnek meg azok az előítéletek, dilemmák és problémák, amelyek a kortársak gondolkodását is meghatározták. Látható, hogy a magyar-francia megegyezés elmaradása után Magyarország számára lényegében nem maradt érdemi választási lehetőség. A francia kapcsolat teljesen leértékelődött, miközben egyértelművé vált Budapesten az is, hogy a franciák számára az igazán komoly partnert Lengyelország és Románia jelentette, így még Csehszlovákia és Jugoszlávia is csak utánuk kapott helyet a képzeletbeli rangsorban. Francia részről a Millerand-levélnek nem tulajdonítottak akkora jelentőséget, miközben magyar részről a jogosnak érzett sérelmek kompenzálásával kapcsolatban az ország politikai elitje és lakossága egyaránt számos illúziót táplált. A valóság azonban egészen más volt, Magyarország lényegében teljesen egyedül maradt abban a politikai, diplomáciai és katonai vonatkozású geopolitikai játszmában, amely Kelet-Közép-Európa erőviszonyait közvetlenül az első világháború után meghatározta. Újdonságnak számított viszont — és ezt korántsem tekinthetjük mellékesnek — a külpolitika társadalmasulása. A közvélemény hangulata, a nemzeti érzés megerősödése nemcsak Magyarországon, hanem az antant és a kisantant államokban is egyre nagyobb szerepet kapott. Ennek jelentőségét nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és — egyebek mellett — a soproni népszavazás is ennek egyik megnyilvánulásaként értékelhető. A francia diplomáciai források megerősítik azt, hogy Párizsban is tisztában voltak azzal, hogy Magyarország integrálása az új európai rendbe megkerülhetetlenül szükséges. A franciák is érzékelték a gazdasági kapcsolatok fontosságát, ugyanakkor erre magyar részről is voltak elképzelések. Egyértelmű azonban, hogy az előítéletek, a politikai korlátok, az események és lehetőségek eltérő percepciója nagyon szűkre szabták ezen együttműködés lehetőségeit. Magyar részről ezt gyakran a franciák önzésével és szűk látókörű politikájával magyarázták, és úgy értékelték, hogy Magyarországot a németek „karjába lökték". A nemzetközi kapcsolatok történetének eseményeit azonban csak a források lehető legszélesebb körének ismeretében lehet megérteni. A kötetben közölt külügyi és katonai forrásokból az világlik ki, hogy ez az eseménysor sokkal összetettebb kérdés volt, így mértékadó véleményt formálni felelősséggel csak a források jóval tágabb csoportjának ismeretében lehet. E cél elérését a magyar nyelvre fordított külföldi források jelentős mértékben segíthetik; e célt szolgálja Ádám Magda és Ormos Mária forráskötete is. Ismertetésem végén nem hagyhatom figyelmen kívül azokat a hiányosságokat, amelyek a kötet élvezeti értékét csökkentik. A kötethez ugyanis sajnos nem készült tartalomjegyzék, ami komoly hiányosság. Örömmel olvastam volna a kötetben szereplő fontosabb személyek rövid életrajzát is, amivel a kötet kézi254