Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Murin András jezsuita szerzetes szekszárdi útinaplója 1710-ből / 105–139. o.

Forrásközlések szakról viszont — jórészt bizonyosan az előző évszázad kutatástörténeti hiátusait ellensúlyozandó — országos viszonylatban is sok, minőségileg figyelemre méltó tanulmány született. A török kiűzése utáni másfél évtized gazdaság- és közigazgatás-történetét Holub József mértékadó feldolgozásaiból ismerjük,

4 a Rákóczi-szabadságharc eseményeit Hadnagy Albert és Bánkúti Imre tárta fel,

5 az első igazi békeévtized széles látókörű bemutatását pedig Szilágyi Mihály végezte el.

6 A szaporodó kamarai, vármegyei és uradalmi forrásanyag értékes, de azért bizonyos mértékig egyhangú tömegében mind tipológiai, mind pedig tartalmi szempontból kiemelkedik egy eddig teljességgel ismeretlen dokumentum: Murin András jezsuita szerzetes szekszárdi utazásáról készített naplója 1710 elejéről. A napló latin nyelven íródott, 15 sűrűn, apró betűkkel teleírt oldalból áll, és hozzátartozik egy másfél oldalas levél. Útleírás jellegű forrást a török kori Tolnáról (pontosabban annak keleti, a Buda-Belgrád főútvonalat érintő szakaszáról) többet is ismerünk,

7 viszont a török kiűzése utáni évtizedekből ilyen típusú leírással — tudomásom szerint legalábbis — nem rendelkezünk.

8 Az útinapló nem véletlenül maradt rejtve a korábbi kutatók előtt. Valamikor a 20. század elején, ismeretlen helyről került a levéltári forrásokat buzgón másoló, sőt olykor eredetiben is gyűjtő Szittyay Dénes jezsuita szerzetes birtokába. Szittyay hagyatékának egy részével együtt a Magyar Jezsuita Rendtartomány levéltárában helyezték el, majd 1950 után osztozott a levéltár és a könyvtár kalandos sorsában. A több kora újkori dokumentumot is rejtő gyűjtemény egy részét az állami hatóságok megsemmisítették, a rendtörténeti könyvtár és iratgyűjtemény számos darabját viszont az előrelátó szerzetesek, mindenekelőtt Gyenis András rendi történetíró már a feloszlatás előtt templomok pincéibe és padlásaira hordatták, illetve megbízható híveknek adták át megőrzésre. 1990 után folyamatosan kerültek elő a mentett dokumentumok, köztük Szittyay hagyatékának megmaradt darabjai, így a Murin-féle útinapló is.

9 A napló mellett más jellegű jezsuita forrásanyaggal is rendelkezünk Szekszárd 18. század eleji történetéről. A szekszárdi apátság birtoklása miatt fontos dokumentumokat őriz a nagyszombati jezsuita kollégium levéltára. Ez a gyűjtemény viszont inkább figyelmetlenség, mint „rejtőzködés" miatt kerülte el a település történetét kutatók figyelmét.

10 4 HOLUB, 1936/a; HOLUB, 1936/b; HOLUB, 1960; HOLUB, 1974. Vö. még: SZŐKE, 1983. s BÁNKUTI, 1969; HADNAGY, 1991. 6 SZILÁGYI, 1983. A megye parasztságának 18. századi történetére: HADNAGY, 1956. A megyei szervezet működésének első időszaka szintén jól feltárt: HORVÁTH, 1974; VÁRADY, 1992; LINK, 2004. 7 Itt csak a legismertebbre hivatkozom: HERMANN, 1943. A császári követségek útvonalára 1.: NEHRING, 1984. A 16. századi útleírások bibliográfiája: LEDÉR, 2005. 8 Több jezsuita úti beszámoló maradt fenn a 17. századból, itt csak két sokat idézett forrásra, Bartol Kasic hódoltsági és Sennyey László római utazására utalok: VANINO, 1940; IvÁNYI, 1929. Vö. még: MOLNÁR, 2002. 9 A levéltárra röviden: MOLNÁR, 1996. A napló jelzete: JTMRL D 221. 10 MOL E 152. Regestrata, Collegium Tyrnaviense (= E 152). Fasc. 33. nr. 25-66.; fasc. 51. nr. 1-16. 106