Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Murin András jezsuita szerzetes szekszárdi útinaplója 1710-ből / 105–139. o.

Molnár Antal: Murin András jezsuita szerzetes szekszárdi útinaplója 1710-ből Szekszárd a jezsuiták birtokában A napló adatainak részletesebb ismertetése előtt érdemes megvizsgálnunk a jezsuiták szekszárdi jelenlétének hátterét és részleteit. A 16. századi egyházi változások következtében a monasztikus rendek kolostorai megszűntek Magyarországon, viszont fennmaradt az intézmények címe és birtokállománya. A reformáció századában ezeket a javakat (valláskülönbségtől függetlenül) világi birtokosok foglalták el, a 17. század elejétől kezdve viszont a megújuló katolikus egyház saját konszolidációja érdekében igyekezett felhasználni a javadalmakban rejlő jogi és anyagi erőt. Ennek alapvetően két útja létezett: az egykori apátságok és prépostságok címeit és javait a királysági káptalanok kanonokjai kapták meg, akik a tisztség birtokában megpróbálták — már csak saját jól felfogott érdekükben is — visszaszerezni az egykori birtokokat. A török területen fekvő intézmények esetében ez nagyobb nehézségekbe ütközött ugyan, viszont a primer anyagi érdekeken túl itt a magyar egyház és rendiség hódoltsági pozícióinak őrzésében is részt vállaltak.

11 A másik lehetőséget a katolikus restaurációban fontos szerepet játszó új egyházi intézményeknek, mindenekelőtt a jezsuita rendnek a megszűnt javadalmakkal való dotációja jelentette. Ennek a törekvésnek a jegyében kapták meg a jezsuiták többek között a mislyei, a turóci és a sági prépostság, illetve a lébényi, a pornói, a savniki és a szkalkai apátság javait.

12 Különösen a rekatolizáció ügyét nagyon reálisan átgondoló és a tradíciókkal ilyen esetekben keveset törődő Pázmány Péter tett sokat azért, hogy a monasztikus rendek birtokait a jezsuiták vegyék át, még ha törekvéseit nem is mindig koronázta siker.

13 Ennek a folyamatnak a részét képezték a szekszárdi apátság megszerzése érdekében kifejtett erőfeszítések is. Az apátság címét — a többi hódoltsági apátsághoz hasonlóan — a 17. század elejétől kezdve adományozta újra az uralkodó: első apátja Gerdák Pál esztergomi kanonok lett 1603-ban. Utódai: esztergomi, zágrábi és pozsonyi kanonokok, csornai és vasvári prépostok a környező javadalmak, mindenekelőtt a bátai apátság birtokosaihoz képest igencsak keveset tettek hódoltsági fekvőségeik védelme és adóztatása érdekében. Adataink tanúsága szerint a birtokjogi nyomozáson és a királyi védőlevél kieszközlésén túl aligha jutottak.

14 Az apátság restaurációja csak a török kiűzése után, Mérey Mihály apátságának negyedszázada (1693-1719) alatt kezdődött meg, akit 1693. október 11-én 11 Erre a kérdésre a bátai apátság 17. századi történetéről készülő tanulmányomban részletesen visszatérek. 12 GYENIS, 1941.19-57. passim. 13 Erre jó példa a szentgotthárdi apátság esete, amelynek jövedelmeit Pázmány egy dunántúli jezsuita iskola céljaira kívánta fordítani: ZLINSZKY, 2001. 123-130. 14 FRAKNÓI, 1879. 47-48.; SÖRÖS, 1912. 65-66. 107