Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.
Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban Október 31. szerda A forradalmi bizottmány ülése azzal kezdődött, hogy Gödöny József és Borsai Tibor kifogásolják a dolgozóknak az épületből való kitiltását, mivel ilyen döntést a forradalmi bizottmány nem hozott, és azt, hogy a sajtóban és rádióban közzé teendő nyilatkozatot sem mutatták be előzőleg a bizottmány ülésén. Azért, hogy ilyen lépésekre a jövőben ne kerülhessen sor, javaslatukra a forradalmi bizottmány elhatározza, hogy minden határozatát írásban kell rögzíteni. Jegyzői teendők ellátásával Csillag Istvánnét bízza meg, akit azonban a gyakorlatban gyakran Vas Ádám helyettesített. A jegyzőkönyvek azonban rendszeresen nem készültek el és azok a következő ülésre bemutatva nem lettek. Az ülésekről gyorsíró feljegyzés nem történt. Az épületből eltávolított személyekkel kapcsolatban Létai (Leca) János ügyész azt vetette fel, hogy ezeket a személyeket az apparátusból is el kell bocsátani. Ezzel a javaslattal Perényi, Gödöny, Borsai és Kovács István ügyészek nem értettek egyet, aminek következtében Létai János és Gödöny József között parázs vita keletkezett, amelynek során Létai kijelentette, hogy ez a forradalmi bizottmány nem „forradalmi", és ilyen tagok nem valók a forradalmi bizottmányba. Javaslatát azonban elsősorban Kovács István józan állásfoglalása után a bizottmány elvetette. Ezután Létai kijelentette, hogy a bizottmányba[n] sok a szócséplés, és nem tárgyalgatni kellene, hanem azokat a vezető párt- és állami funkcionáriusokat, mint Piros László 31 , Hegedűs András 32 stb. le kellene nyomban tartóztatni, mert ezek felelősek mindazért, ami az országban történt. E javaslat miatt Létai és a már említett személyek között újból parázs veszekedés kezdődött. Végül is Létait leszavazták, aki erre dühösen, szitkozódva elhagyta a forradalmi bizottmány ülését. (Történteket tanúsítja Bagdi Lajosné, aki az eseményekről a szitkozódva távozó Létaitól, majd nem sokkal ezután az ülésről távozó Gödöny Józseftől értesült.) 31 Piros László (1917) hentes és mészáros, kommunista politikus. 1946 januárjától 1950 decemberéig tagja az MKP, illetve az MDP budapesti pártbizottságának, 1948 júniusától 1956 októberéig az MDP KV tagja, illetve póttagja. 1950-től 1953-ig, majd 1955 áprilisától 1956. október 24-ig a PB póttagja volt. 1950-ben vezérőrnagyi rangban az ÁVH határőrségének parancsnoka. 1953 januárjában tagja annak a bizottságnak, amely a Péter Gábor-ügyben irányította a nyomozást. 1953. július 4-től belügyminiszter-helyettes, majd 1954. július 6-tól belügyminiszter. 1958-tól a Szegedi Szalámigyár főmérnöke, 1969-től igazgatója. 1977-ben vonult nyugdíjba. 32 Hegedűs András (1922-1999) 1950-től az MDP KV tagja, a Titkárság tagja, a Szervezőbizottság póttagja. Az MDP II. kongresszusán (1951 februárjában) a PB és a KV szervezőbizottságának tagjává választották. 1951. november 3-tól földművelésügyi miniszterhelyettes, 1952. január 5-től az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere. Az első Nagy Imre-kormányban a Minisztertanács első elnökhelyettese és egyben a földművelésügyi tárca vezetője. 1955. április 18-án a Minisztertanács elnökévé nevezték ki. E minőségében írta alá Magyarország részéről a Varsói Szerződést. 1956. október 24-én leváltották miniszterelnöki tisztségéből, miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. Október 28-án antedatálva aláírta a magyar Minisztertanács hivatalos kérelmét, amely a szovjet hadsereget behívta az országba. Október 29-én egyéb kompromittált vezetőkkel együtt a Szovjetunióba szállították. Moszkvában a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársaként dolgozott. 1958. szeptemberi hazatéréséig szociológiát tanult. Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa, majd 1962-től a KSH elnökhelyettese, 1963-tól az MTA akkor alakult Szociológiai Kutatócsoportját vezette. 1965 tavaszáig a Valóság főszerkesztője volt. 1966-tól tanított a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1973-ban az MSZMP PB határozatot hozott „néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről", májusban az un. „filozófusperben" revizionizmussal vádolták meg, a pártból kizárták, állásából elbocsátották. 1975-ös nyugdíjazásáig gazdasági tanácsadó volt. 203
