Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens a nobilisek jutottak 1267-ben olyan előjogokhoz, amelyeknek a királyi serviensek már csaknem félszázadon át birtokosai voltak! Persze minden más forrás egyértelműen tanúskodik az ilyesféle feltételezés teljes képtelenségéről. Nem kétséges: mind az Aranybullában, mind a tárgyalt dekrétumban ugyanazon libertásokról van szó, élvezőik is mindkét időpontban ugyanazok, vagyis a serviens regis és a nobilis kezdettől azonosak egymással. Az oklevelek kiadói, illetőleg fogalmazói valamilyen okból esetenként 1267 után is szükségét érezték, hogy értelmezés formájában hangsúlyozzák ezt az azonosságot. így például Csák bán — zalai comes — és hat bírótársa 1268-ban egyik ítéletlevelükben úgy fogalmaztak, hogy Béla és fiai országos érvénnyel rendelték el bármely nemes, tudniillik az ő servienseik birtokainak (possessiones quelibet nobilium, servientium videlicet suorum) visszaadatását, akárki is tartja elfoglalva azokat.

255 István 1270-ben, már tényleges királyként, azzal az utasítással emelte ki eredeti státusából négy fivérével és Kisgelsén őket illető földjükkel együtt és helyezte át a királyi serviensek sorába a zalai vár castrensisei közül származó, de az uralkodó házában már korábban tárnokként szolgáló Andronicus fia: Domonkost, meghagyva egyszersmind földjének elkülönítését is, hogy a továbbiakban mind őt, mind fivéreit a nemesek, vagyis a királyi serviensek közé (de cetero inter nobiles seu Regales servientes) számítsák.

256 Ugyanő az 1267. évi dekrétum formuláját ismételte szó szerint meg, amikor 1271-ben a zalai várnak további három — Jerse faluban lakó — castrensisét, ti. Thynch fiait azzal az utasítással, hogy ugyanazt a szabadságot élvezzék, amelynek országa királyi zászló alatt harcoló többi nemese örvend (qua ceteri Regni nostri nobiles gratulantur sub vexillo regio militantes), emelte be az ország azon nemeseinek társulatába, akiket királyi servienseknek mondanak (in collegium nobilium Regni nostri, qui servientes Regales dicuntur).

257 A magyarázó szövegezés Kun László egynémely oklevelében ugyancsak megjelenik. Bakonyi erdőőri státusukból 1273-ban ő is ugyanazon formulával emelte országa királyi servienseknek nevezett nemesei közé a Nempty-i Petresnek Bálint és Peterka nevű fiait, mint amilyennel ugyanezt apja az előbb említett jersei castrensiseivel tette: in numerum [...] nobilium regni nostri, qui servientes regales dicuntur.

258 A lényeg tekintetében nem különbözik ettől annak a privilégiumnak fogalmazása sem, amelyben az uralkodó 1279-ben három olyan Zeugedi (Baranya m.) személyt nemesített meg rokonaikkal együtt, akik származásuk folytán a Vág-menti íjászok kondicionárius státusába tartoztak: országa azon nemeseinek számába és rangjára (in numerum et dignitatem regni nostri Nobilium) sorolta őket, akiket köznyelven servienseknek hívnak (qui vulgariter Servientes voHORVÁTH, 1859.103, ül. WENZEL, ÁÚÓ. VIII. köt. 208-209. FEJÉR, CD. V/l. köt. 57-58., Ül. WENZEL, ÁÚÓ. VIII. köt. 306-308. WENZEL, ÁÚÓ. VIII. köt. 350-351., ül. HO VI. köt. 179-180. HO VIII. köt. 152-153. 76