Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens deli el serviensei közt történő nyilvántartását Unter nostros servientes computabilis habeatur), hogy az örök szabadságnak adja át őt (perpetue libertati donavimus).

m Elméletben itt még jelenthetné az örök szabadság a királyi serviensek többek által feltételezett, ismeretlen kiterjedésű, de mindenképpen külön és sajátos — Váczy szerint: korlátozott — libertását is. András másik — ugyanezen évből keltezett — oklevelében azonban a sm^'ens-szabadság más értelemben mutatkozik meg. Az uralkodó ebben úgy intézkedik a Szent király Vruz nevű zalai várjobbágyáról és három édestestvéréről, hogy utódaikkal együtt mindahányan, mint a várjobbágyság kötelékéből teljesen kiemeltek, szabadok és sérthetetlenek legyenek (a iobagionatu Sancti Regis de Castro Zaladiensi penitus exemptum, liberum et immunem permemére). Egyszersmind elrendeli, hogy ők is, négy megnevezett fivérük — feltehetően unokatestvérük — is, jövendő leszármazottaikkal, Camar, Mirmile és Mura nevű prémiumaikkal, továbbá a hozzájuk örökjogon tartozó földjeikkel egyetemben arany és örök szabadságnak örvendjenek, és mindenkor a király serviensei közé számítsák, azaz ilyeneknek tekintsék őket (statuentes [...] út liceat [...] aurea et perpetua perfrui libertate et inter servientes annumerari perpetuo).E jutalomban a Vruz által kül- és belföldön tett hű szolgálatokért, de főleg azért részesülnek, mert Vruz Boronch váránál nemes katonai fegyverzetben harcolt (hobili apparatu militari exercuit).

115 Örök és egyidejűleg aranyszabadságnak általában csak az ország nobilisei — az országos nemesek örvendhetnek. (Persze — és az előbbiekben esett szó erről — előfordul, hogy a servusát is az arany szabadságnak (aureae libertati) adva át szabadítja fel gazdája, de rendszerint hozzá is teszi, hogy ez tartalmilag a lakhely, a foglalkozás és a szolgálat (vagyis a mindenkori gazda) megválasztásának szabadságát jelenti, azaz csupán olyan személyi függetlenséget, amelyhez semmiféle előjog se társul.) Akiket tehát a király úgy soroz serviensei közé, hogy egyidejűleg olyan örök, aranyszabadságot biztosít nekik, amelynek tartalmát nem írja körül, azokat valójában és ténylegesen nobilisekké teszi, azaz megnemesíti. A nobilitás mibenléte ugyanis közismert, annak ismételt részletezésére nincs szükség. Következésképpen királyi serviensnek lenni 1217-ben is a nemességhez tartozással jelentett egyet, vagyis a nobilis szó és a serviens regis birtokos jelzős szerkezet — alaki különbözőségük ellenére — egyazon társadalmi jogállást fejeznek ki. E következtetés helytállóságát maga Béla király nyomatékosítja, amikor egy 1260-ban kibocsátott oklevelében a fenti zalaiakról mint nobilisekről emlékezik meg, holott semmi nyoma annak, hogy időközben külön nemességet is szereztek volna.

116 Vruzék királyi servienssé minősítése idején a váradi káptalanban már javában vezették a Regestrumot, amelybe 1208 és 1235 között csaknem háromszáz — 1235-ben hét — ügyet jegyeztek be. A serviens kifejezést ezen idő alatt 16 esetben vetették papírra a lajstromozást végző kanonokok, először 1214-ben, utoljára pe1,4 WENZEL, ÁÚÓ. XI. köt. 144-147, 111. TKALCIC 1873-1874.

1. köt. 36. 115 WENZEL, ÁÚÓ. XI. köt. 141-142., ill. HO VII. köt. 6-7. 116 WENZEL, ÁÚÓ. XI. köt. 480. 41