Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens dig 1234-ben. Ámde mindannyiszor valamely magánszemély szolgálója értelemben használták. Pontosabban: csupán egyetlen esetben valószínűsíthető, hogy a serviens megjelölés mögött nem közönséges — szolgai-/amu/«si — szolgálatot vállaló, hanem magasabb beosztásban tevékenykedő, azaz valóban serviensként fungáló személy húzódik meg.

117 Az összes többi ügynek olyan mindenféle napi feladat ellátására felfogadott szolgáló a szereplője, akit gazdája nem irányítást végzőnek alkalmazott, de servus, azaz rabszolga se volt.

118 Csak az első pillanatban tűnhet különösnek, hogy a csaknem 30 évet átfogó lajstromban a serviens regis kifejezés egyszer sem fordul elő. Ennek magyarázata ugyanis kézenfekvő, és éppen ez a tény adja meg a kulcsot annak megértéséhez, hogy a nobilis szó szintén hiányzik a feljegyzésekből Tudniillik nemes rangú vádlottak esetében csupán a király, vagy az őt személyében helyettesítő-képviselő nádor, illetőleg országbíró vagy olyan más bíró ítélkezhetett, akit erre az uralkodó esetenként és külön hatalmazott fel. Váradon viszont csaknem kizárólag olyan ügyek fordultak meg és a Regestrumba olyan ítéletek kerültek be, amelyeknek vádlottjai vagy elmarasztaltjai személyükben egytől egyig kívül estek a nobilitás körén. Kivételt ez alól csupán azok az esetek jelentettek, amikor a királyi várispánságok ilyen vagy olyan kondíciójú népei saját — és nyilvánvalóan nobilis — comesuk ellen emeltek panaszt, vagy ha az uralkodó valamely okból szükségét érezte annak, hogy máshol, más fórumon született ítéletet vezettessen be a váradi jegyzékbe. Ilyenkor azonban az érintettnek hivatalával összefüggő, nem pedig társadalmi jogállását tükröző megjelölését tartották fontosnak. A serviens regis hiánya tehát éppen arra vall, hogy az e névvel illetett személy az uralkodó, valamint a fentebb említettek bírói jogkörébe tartozott. Másként fogalmazva: a királyi servienst az igazságszolgáltatás területén is nobilis gyanánt kezelték! Az 1222-ben, tehát a Váradi Regestrumnak szinte felező időpontján született Aranybullában viszont a serviens regis egy sor, de több helyen a nobilis is, mint állapot-meghatározó, feltalálható.

119 A kiváltságlevél bevezetője leszögezi, hogy mivel mind az ország nobiliseinek, mind másoknak szent István király által intézményesített (megalapított vagy megállapított) libertása hol némely bosszúálló ki117 Ez Tita váci kanonok Pál nevű serviense, aki 1234-ben azzal vádolt meg két asszony, hogy megszöktették az ő Szerető nevű ancilldját, azaz rabszolganőjét. BOROVSZKY-KARÁCSONYI, 1903.134. 118 Hogy a serviens megjelölést nem a servus helyettesítéseként alkalmazták, azt egy 1222-ben megörökített ügy szövegezése tanúsítja. Ebben Gottfried aradi prépost azzal a váddal indított pert egy bizonyos Bodou ellen, hogy az Kata-i Mihály fia nevű serviensével a Pauli nevű prédiumon megölette az egyház Heyka nevű servusát. BOROVSZKY-KARÁCSONYI, 1903. 203. 119 Közismert, hogy az Aranybulla egyidejűleg kiállított hét eredeti példányból egy sem maradt az utókorra. Legrégibb 1318 táján készült — és 4 főpap függőpecsétjével megerősített — hiteles másolatát az esztergomi érsekség levéltára őrzi. Ennek hasonmását adta ki Knauz Nándor (KNAUZ, 1860. 203-215.), elemző és összegező vizsgálatunkban mi is az általa publikált szöveget használtuk. Az érsekség példányához korban legközelebb a bullának az az átirat áll, amelyet Lajos király 1351. december 11-i keltezésű megerősítő privilégiuma foglal magában. E privilégium a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltár (MOL DL) elnevezésű gyűjteményében található. Ennek az átiratnak a szövege, főképp stilárisan, több ponton is eltér a legrégibb másolat szövegétől. Lényeges különbség azonban csupán egyben van közöttük: az ellenállás jogának rögzítését csak a Lajos-féle átirat tartalmazza. 42