Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens tua, pur a vagy absoluta, némelykor aurea, esetleg perpetua absoluta szabadságot kapott.

108 E libertás színtisztasága vagy teljessége csupán azt jelenti, bár ez korántsem kevés, hogy élvezője a költözés szabadságának, a lakhely, az új gazda és a tevékenységi kör megválasztásának jogához jutott, ennél többre azonban nem tarthatott igényt. Az arany — aurea — és a — valódi értelmű — mera egymással társuló jelzőket viszont egyidejűleg csupán a nobilis tartalmú szabadság minősítésére lehetett alkalmazni, ilyennek adományozására pedig csak az uralkodó volt jogosult. A mera minősítésnek az aurea jelzőt nyomatékosító funkcióját, bár negatív oldalról, tanúsítja Bélának egy másik oklevele. A király 1239-ben a szekszárdi apátságnak egy Chertu nevű kondicionáriusát és annak két faluban élő, tizenhat háznépre terjedő rokonságát az apát hozzájárulásával a lovascsőszök (kikiáltók) sorából a szóban forgó monostor szabad jobbágyai közé (inter liberos iobagiones) helyezte át, ezek korábbi szolgálatának ellátására pedig a fehérvári vár castrensisei közül ugyancsak tizenhat háznépet rendelt ki és adott az apátság joghatósága alá. A magasabb státuszba emelt csőszök számára előírta, hogy milyen fegyverben kötelesek a király hadjárataiban — nyilvánvalóan az apát harcosaiként — részt venni, és azt is, hogy az apátságnak követségi szolgálatot ugyancsak tartoznak teljesíteni. Egyszersmind abban a külön kegyben részesítette őket, hogy ha bármilyen collecta vagy egyéb adó kivetésére kerül az országban sor, annak fizetésétől teljesen szabadok és mentesek lesznek. E kiváltságot pedig saját szavai szerint azért adta nekik, mivel Chertut és rokonait nem valódi szabadságra helyezte át, hanem csak az egyház szabad jobbágyaivá tette őket (cum non in neram libertatém ipsum et cognatos suos transtuleramus, sed in liberos iobagiones)}

09 Az oklevél e szövegrészének csak egyfajta értelmezése lehetséges: az egyházak lovasjobbágyai, akiket egyébként forrásaink 1232-től kezdenek egyházi nemes jobbágyoknak, egyházi nemes harcosoknak vagy egyszerűen egyházi nemeseknek nevezni,

110 szabadok ugyan,

111 de a valódi 108 A Zounuk-nembeli Péter fia: Péter 1272-ben három szederkényi (Baranya m.) servusát és egyéb ancilláját végrendeletileg perpetua libertate ruházta fel. KOLLER, 1782-1812. II. köt. 208-209. Báron fia: Ippolit 1212-ben ugyancsak végrendeletileg, púra libertate szabadította fel Barlabás nevű servusát. HO VI. köt. 8-11. A magvaszakadt Joachim miles 1199-ben absoluta libertate ajándékozta meg Chunchenus nevű servusát és e rabszolga fiainak egyikét. FEJÉR, CD. IX/7. köt. 636-640, 111. HO V. köt. 1^4.1223-ban a békési Farkas fia: Buda a szolgaságból in absolutam libertatém váltotta meg az a Cucust, akit Budától Burus fiai: Chygz és Jakab mint saját servusukat követeltek vissza. BOROVSZKYKARÁCSONYI, 1903. 221. A Kuach-i Tyvan fia: Lőrincnek özvegye absolute perpetue [...] libertati adta át Wasard nevű servusát és annak szabad felesége által szült két leányát. HO VIII. köt. 137. stb. 109 HO IV. köt. 22-24. 1,0 Az egyházi nemes kifejezés — amint erre elsőként Holub József irányította rá a figyelmet (HOLUB, 1944-1946. 182-183.) először a zalai serviensek 1232-ben kelt — később részletesen tárgyalandó — ítélet- és bizonyságlevelében, amely szerint a felperes Bertalan veszprémi püspök tanúi között multi iobagiones nobiles eiusdem ecclesiae szerepelt. (A dokumentumot először Fejér adta ki: FEJÉR, CD M/2, köt. 315-318. 1258-ban a bakonybéli apát Noszlop (Nuczlup — Veszprém m.) faluból — jobbágyai egyetértésével — egyszerre nyolc kondicionáriusát emelte át egyháza nemes jobbágyainak rendjébe (in ordinem et numerum Nobilium Jobbagyonum Ecclesiae nostrae). E privilégiumot először Batthyan Ignác jelentette meg. BATTHYAN, 1785-1827.

1. köt. 393-394. 111 II. András például 1215-ben, amikor két castrensist — János érsek kérésére teljesítve ilyen irányú kívánságukat — rokonaikkal együtt mentesített a pozsonyi vár joghatóságától, örökre olyszerű 39