Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens rozott előjogokat élvező szolgálóivá lettek, illetőleg az új státussal együtt járó előjogok fejében lettek kötelesek az uralkodó oldala mellett — mint közvetett hozzátartozói — állni, illetőleg őt szolgálni. Ezt az összefüggést fejezi ki a III. Bélának tulajdonított és más vonatkozásban említett 1178. évi oklevél, amelyben az uralkodó a benne megnevezett három zalai testvért — bár nem használja a nobilis szót — annak hangsúlyozásával emeli ki várjobbágyi státusából, hogy a jövőben mind ők, mind utódaik úgy tartandók számon, mint akik a király családjából valók (de família nostra esse censeantur), és ugyanazon szabadsággal (ti. tartandók nyilván), mint amilyent a királyi serviensek élvezhetnek (qua decet servientes regis perfrui). 76 Az udvari szolgálat, illetőleg a király családjába történő felvétel hol a nobilitas velejárója, mint Deke famulus esetében, hol pedig a királyi serviensek privilégiumának adományozásával egyjelentésű, amint ezt a fenti mileji várjobbágyok példája mutatja. Akkor viszont miért lenne egymástól eltérő a nobilitas és a királyi serviensség tartalma? Hiszen egyetlen olyan adat se került — legalábbis mindeddig — elő, amely e feltételezett eltérés létezésére, akárcsak közvetetten is, utalna! Az utókorra maradt azon dokumentumok közül, amelyek a király családjába, illetőleg udvarához tartozással együtt járó jogosítványokat is többé-kevésbé összegezik, időrendben Imrének egy 1204-ben kibocsátott oklevele az első. Ebben az uralkodó, anélkül, hogy az intézkedése nyomán keletkező jogállást megjelölné, a Rinetel faluban lakó „Latinus" Jánost úgy menti fel az erdélyi szászoknak teendő mindenféle szolgálat alól, hogy a kedvezményezettnek joga legyen a királyi udvarban szabadon forgolódnia (in aula Regia liberam habeant conversandi facuitatem), meglévő vagy szerzendő házi vagy más javai, illetőleg birtokai után se ő, se utódai semmiféle adót vagy vámot se tartozzanak fizetni (nec [...] exaccionem aliquam vei tributum [...] dare de cetero teneantur), a királyon, vagy azon kívül, aki az uralkodó „jobbágyfiai" felett ítélkezik, más bíró előtt semmiben se kényszerüljön feleletadásra (ante alium indicem [...] nullatenus cogatur in aliquo respondere); ezzel szemben mind János, mind utódai ugyanolyan katonai fegyverzetben kötelesek a királynak és az országnak szolgálni, amilyenben ezt az ugyanilyen szabadsággal megajándékozottak teszik (in armis militaribus, in quibus nobis et Regno tali libertate donati servire teneantur). 77 Az a státus tehát, amelybe Imre a nevezett Jánost át-, illetőleg felemeli, az alábbi privilégiumokat tartalmazza: szabad bejárás a király udvarába és részvétel az ott folyó tanácskozásokban (a bírói tárgyalásokban is); adó- és vámmentesség; peres ügyeinek kizárólag a király vagy helyettese elé vitele döntés végett, azaz kivétele minden más bíró vagy bíróság ítélkezési jogköréből; végül az a kiváltság, amely egyben az előbbiekért nyújtott ellenszolgáltatásnak is felfogható, illetőleg értelmezendő, azaz tulajdonképpen kötelezettségnek tekinthető, hogy az adományos az ugyanezen szabadságot élvezőkkel azonos fegyverzetben, mégpedig — ez a szöveg alapján egyértelmű — személyesen teljesít katonai 76 L. az 58. sz. jegyzetet. 77 WENZEL, ÁÚÓ. VI. köt. 91-92. 29
