Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens szolgálatot az ország, tehát tulajdonképpen a király seregében. Minden bizonynyal a fentiek összessége jelenti a szabadságnak azt az előjogát (libertatis prerogativa), amelyet három fiával együtt a szolgagyőri várnak egy Marcel nevű modori (Komárom m.) várjobbágya II. Andrástól kapott. Nekik a király azzal adott mentességet a várszolgálat alól és jegyeztette őket saját serviensei közé (inter servientes regis), hogy a szabadságnak mindenekben ugyanazon — itt azonban nem részletezett — kiváltságát élvezhessék (ut eadem in otnnibus [kiemelés tőlem — V. J.] libertatis prerogativa fruerentur), tudniillik azt, amelynek maguk a királyi serviensek örvendenek.

78 Megismételve: e kiváltság aligha lehetett más, mint azon jogok összessége, amelyek biztosítása mellett Latinust vette fel Imre a maga udvarába. A jogok konkrét felsorolása pedig feltételezhetően azért maradt el a jelen esetben is, mert a kor társadalma tisztában volt vele, hogy mi minden tartozott az oklevélben hangsúlyozott szabadság fogalma alá. Abban viszont Marcelék kiváltságlevele se igazítja el a kutatót, hogy a nekik ajándékozott serviens-szabadságok meghatározatlanul hagyott köre eltér-e, és ha igen, akkor miben, a nobilis-szabadságtól, illetőleg ezen utóbbival miben és mennyiben azonos. Az nem kétséges, hogy csak a Latinus részére biztosított privilégiumok öszszességének és csupán egyidejű birtoklása teszi tulajdonosukat olyan társadalmi kategória tagjává, amelyet jogállása minden más rétegétől merőben elválaszt és előnyösen különböztet meg. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a fenti kiváltságok egyikének vagy másikának jogszerű élvezése egymagában senkinek sem ad felhatalmazást arra, hogy királyi serviensnek tekintse magát. Érvényes ez mind a vámés adómentességgel egyedien vagy öröklődőén felruházott, mind a külön kegygyei kizárólagos királyi bíráskodás alá engedett személyek-családok vonatkozásában egyaránt. A leginkább egyértelmű bizonyítékot erre mégis a hadkötelezettség területe szolgáltatja. Amikor akár hatalmasok, akár alacsonyabb státusú személyek vitatják valakik kedvezőbb állásának jogszerűségét, ez utóbbiak gyakran a király seregében teljesített fegyveres szolgálatukra hivatkozva érvelnek saját státusuk mellett és védekeznek lesüllyesztésük kísérlete ellen. Ennek magyarázata az, hogy az ilyen szolgálattétel valóságát könnyebb és egyszerűbb volt bizonyítani, mint az adózás vagy az igazságszolgáltatás területén állítólag — vagy ténylegesen is — élvezett „szabadság" jogszerűségét. Más vonatkozásban már felidéztük a Pozsony megyei Márkusék esetét, akik 1180-ban, amikor az esztergomi érsek saját lovasjobbágyaivá akarta őket minősíttetni, annak hangoztatásával bizonygatták szabad voltukat, hogy ők az uralkodó hadában a nemes serviensekéhez hasonló fegyverzetben katonáskodnak.

79 Egy bizonyos Cykirk és testvérei a borsodi castrensisek ellenében, akik az ő kétekényi földjükre áhítoztak és ezért várnépi szolgálatokra szerették volna őket köteleztetni, 1221-ben azért nyertek pert, mert András, ezen ismeretlen időben kiadott privilégiumát Béla Banchai István esztergomi érsek kérésére 1252-ben újította és erősítette meg. Közölte FEJÉR, CD. IV/2. köt. 138. L. a 60. jegyzetet. 30