Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció gőzgép, a termelékenység e téren nőtt meg leginkább. A gőzgépre épülő gyáripar a nyersanyaglelőhelyek koncentrált területén, Erdély peremén (Temes és Hunyad megye) és nem Székelyföldön alakult ki. A jelentősebb gyárak a következők voltak: Csík megyében Ditró és Szárhegy községek borszéki üveggyára; Háromszék megyében Sólyom Gyula cipőfaszeggyára Baróton, Sequens József posztógyára Sepsiszentgyörgyön, Lántzky Sándor vashámora Nagybaconban, Siculia Rt. szénsavsűrítő gyára Málnásfürdőn, m. kir. Dohánygyár Sepsiszentgyörgyön, Zuliani Péter kőfejtőtelepe Málnásfürdőn, a bükszádi üveggyár, a Klinger Henrik-féle Első Székely Szövőgyár Sepsiszentgyörgyön; Udvarhely megyében Paget Olivér faesztergagyára Parajdon, RápoltiKun és Tóth szövőgyára Székelyudvarhelyen, Fiedler János lenkikészítőgyára Székelykeresztúron, a székelyudvarhelyi fűrésztelepen berendezett botgyártó üzem; Maros-Torda megyében Haas és Panutz malom- és gyapjú fésülőgyár Mezőbárándon, Weinrich Frigyes görlécgyára Szászrégenben, Straetz Hermann és társai tengeri termékek gyára Meggyesfalván. A fejlődés élén álló Marosvásárhelyen működött a Székely Játék- és Faárugyár Rt.,

11 Baruch Jeremiás kőolajfinomító-gyára és az 1893-ban létesült Cukorgyár Rt. A századfordulóra számos vállalat beszüntette működését vagy válsággal küzdött. Például a Reiter-féle parajdi gyufagyár 1899-ben Kolozsvárra költözött át, a marosvásárhelyi Cukorgyár Rt. és a Székely Játék- és Faárugyár Rt. modernizálásra szorultak. Az üvegipari vállalatok lényegében megszűntek a 20. század elejére. A bükszádi üveggyárat tulajdonosa, Mikes Ármin 1897-ben gazdasági célokra rendezte be, majd 1903-ban cseh bérlőnek adta ki, aki újraindította az üzemet, amely azonban nem volt versenyképes és 1904-ben bezárt. A ditrószárhegyi közbirtokosság tulajdonában levő borszéki üveggyárat a borszéki fürdővállalat bérelte, a nagymúltú, 1805-ben létesült ipartelep a századfordulón csak a borszéki víz szállításához szükséges palackok előállításával foglalkozott, de 1905-től működését szüneteltette. Az 1890-es évek elején létesült természetes szénsavgázt sűrítő torjai gyár is néhány évi működés után bezárt. Versenyképesek elsősorban a vegyipari üzemek, a Siculia szénsavsűrítő és az 1901-ben megnyílt meggyesfalvi tengeri termékeket gyártó cégek voltak. A székely fűrészáruipart 48 kisebb-nagyobb gőz- és vízifűrésztelep alkotta. A készárut előállító faipari telepeket a jól működő görlécgyár, a modernizálásra szoruló játék- és faárugyár képviselte. A bodzakrasznai botgyár tőkehiány miatt bezárt és külföldi tulajdonosa egy székelyudvarhelyi fűrésztelepen rendezte be, a baróti cipőfaszeggyár 1903-ban alakult meg. Az agyaggyáripart 7 téglagyár, a kőipart az 1900 óta működő málnási kőfejtő telep képviselte Székelyföldön. A textilipar terén a helyi viszonylatban jelentős Rápolti-Kun és Tóth székelyudvarhelyi, valamint Sequens József sepsiszentgyörgyi ipartelepe nem érték el a gyári szintet és az állami támogatás ellenére is tőkehiányban szenvedtek. 11 A rt. igazgató-elnöke Bernády György volt. A kézi munkával készült áruk nem tudták felvenni a versenyt a gyáripari termékekkel. 59