Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények A kisipar országos hanyatlása Székelyföldön is érződött, amelyet a román vámháború (1886-1893) tovább erősített a következő két évtizedben.

12 A román fejedelemségek az erdélyi ipar kedvező értékesítési területei voltak, a modern román állam kiépülésével azonban a beviteli vámok folyamatosan növekedtek, emellett az 1870-es évektől a hagyományos székely kézműiparnak szembe kellett néznie az osztrák-cseh ipar termékeivel és a Kárpátokon túl a víziszállítás útján megjelenő angol és francia áruk konkurenciájával. A román piac az erdélyi iparosok számára jelentősen beszűkült. A kisipar krízisét enyhítette az erdélyi iparos és kereskedő körök nyomására 1875-ben 10 évre kötött szabadkereskedelmi egyezmény Romániával. A „brassói" néven emlegetett székelyföldi áruk között elsősorban a ruházati és háztartási cikkeknek, a szíjgyártó és faipari készítményeknek volt nagy keletje, Romániából pedig főként élőállatok érkeztek Erdélybe.

13 1885-ben Németország a keleti marhavész behurcolása elől elzárta határait a magyar marha előtt, amire Magyarország a román határ lezárásával reagált. Románia retorzióval élve nem hosszabbította meg a kereskedelmi szerződést, és a vámszerződés megkötését célzó tárgyalások is meghiúsultak, így 1886. június l-jével szerződés nélküli állapot lépett életbe. Megszűnt a korábbi mozgalmas élet a határszélen, és a székely iparosok elvesztették biztos felvevőpiacukat. A bőr- és ruházati iparosok válságán némileg segítettek a közszállításoknál nyert megbízások, sok kisiparos viszont csak Romániába áttelepülve tudta megtartani piacát: műhelyt nyitottak vagy szakmájukhoz közel álló termékeket gyártó üzemben helyezkedtek el. A vámháború felgyorsította egyes régi iparágak pusztulását, a kisiparosok nagy része tönkrement vagy kivándorolt, sokan eladósodtak. Az 1893-ban létrejött új kereskedelmi szerződés rendezte ugyan a kereskedelmi kapcsolatokat, de csak az osztrák gyáriparnak és néhány minőségi terméket előállító dél-erdélyi szász textilipari középüzemnek sikerült visszanyernie korábbi romániai pozícióit. A székely kisipar válságát és az egyes nagyipari vállalatok hanyatlását nem tudta lényegesen befolyásolni a kereskedelmi viszony rendezése, sem a későn kiépülő, még így is komoly hiányosságokat mutató vasúti rendszer.

14 A gyáripar versenye következtében még a legfejlettebb iparágakban (asztalos, tímár, csizmadia) is elkezdődött a válság. Legjelentősebb székely bútoripari központnak Kézdivásárhely (1904-ben 42 asztalosmester dolgozott), Kovászna és Marosvásárhely számítottak. A tímár-, kalapos- és szűcsipart a nyersanyag drágasága és a gyáripar versenye fojtogatta, a szíjgyártóiparban a fogyasztópiac hiánya okozott nehézséget. A pék- és hentesipar elmaradottságát a városok hiánya, a ruházati iparét a bolti áruk versenye okozta. A cipész- és csizmadiaiparosok szövetkezeti szakcsoportok létrehozásával és a közfogyasztás, valamint a katonai igények kielégítésével találtak védelmet a gyáripar versenyével szem12 A vámháború összefoglalását 1.: Erdély története, III. 1520-1522. « Vö. LÁSZLÓ, 1900. 14 A székelyföldi vasúthálózat kiépítésére: GlDÓ, 2000. A tanulmány elsősorban a sajtó adataira támaszkodik, az országgyűlésen elhangzott felszólalásokat teljesen figyelmen kívül hagyja. 60