Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens rétegébe emelő okleveleik viszont nemesi libertást jelentő privilégiumot biztosítanak az újonnan kiváltságoltaknak, sőt számos esetben kifejezetten is egyenlőségi jelet tesznek nobilis és serviens státusza közé, akkor nem lehet kételkedni abban, hogy a királyi servienst nem 1267-ben fogadta be az uralkodó — és a privilegizált osztály — a nemesek körébe,

251 hanem a serviens kezdettől, már akkortól nobilisnek számított, amikor először alkalmazta forrásszöveg a serviens regis kifejezést. A jelzett évben egyetlen társadalmi kategória jogállásának módosítására, illetőleg módosulására se került sor; Bélának és fiainak az a dekrétuma, amelyben némelyek ezen állításnak ellenkezőjét vélik felfedezni,

252 csupán tudomásul vesz már régtől — ki tudja, mióta — létező viszonylatokat, és ezekkel adekvát terminológiát használ. Béla, István ifjabb király és a fiatalabb Béla szlavón herceg 1267-ben közösen kiadott dekrétumuk bevezetőjében leszögezik, hogy — amint az oklevél fogalmazza — Magyarország összes nemese (Nobiles regni Vngariae universi) vagy — amint annak egyetlen külföldi publikációjában olvasható — nobiles Hungáriáé universi, akiket királyi servienseknek neveznek (qui sevientes regales dicuntur), kérte saját megtartását a szent István által rendelt szabadságban. Megfogalmazásuk csak stilárisan tér el Rogerius hiteles — már tárgyalt — szövegétől, amely szerint a tatárok ellenében Béla többek közt a nobiliseket szólította fegyverbe, akiket a király serviensemek mondanak (qui servientes regis dicuntur): Formális logikával mindkét szövegrészt lehetne úgy is értelmezni, hogy a nobilisek a királyi servienseknek csak egyik csoportját jelentik, vagyis Béla a nobiliseknek csupán bizonyos, éspedig királyi servienseknek nevezett rétegét mozgósította a tatárok ellen, 1267-ben pedig ugyancsak a nemesek egy, királyi serviens néven ismert kategóriája kérte az uralkodó családot régi szabadságai megóvására. Erre az értelmezésre valóban lehetőség kínálkozik akkor, ha magyar fordításában az első idézetet az olyan, a másodikat pedig az azokat szóval egészítjük ki. E bővítésre a latin és a magyar nyelv mondatszerkesztési szabályainak eltérése módot is ad. Mégis tarthatatlan minden ilyesféle magyarázat. Hiszen kizárt, hogy a király a nemesség bármekkora hányadát éppen a vész idején akarta volna mentesíteni a hadszolgálat alól, de az is, hogy a nemességnek ne egésze, hanem csupán servienseknek „minősülő" elemei igényelték volna ősi szabadságaik megerősítését. Hogy a nemességnek ez utóbbi esetben is egésze azonos a királyi serviensek öszszességével, azt egyértelműen tanúsítja Bélának egy másik, ugyancsak 1267-ben született oklevele. Ebben a király arról számol be, hogy Dubruzlaus fia: Dubruz1 Ahogy ezt Zsoldos (ZSOLDOS, 1999. 140-141.) és több más történészünk is véli. Ezt a nézetet egyébként az 1960-as években az egyetemi tankönyv vonatkozó részének szerzője vitte be a köztudatba (1.158.). 2 E dekrétum eredetije a MOL-ban a DL 622 jelzet alatt található. Eddig számtalan kiadást ért meg; közülük a legfontosabbak: KOVACHICH, M. G., 1790/b, 134-143. mert ez az oklevél legelső kiadása; ENDLICHER, 1849. 512-514., mivel külföldön csupán e gyűjteményben jelent meg; MARCZALI, 1896. 526-527., mert facsimilével együtt bocsátotta közre; végül SZENTPÉTERY, 1927. 53-54., mert az oklevélnek ez a legmodernebb publikációja. Természetesen Fejérnél is megtalálható (FEJÉR, CD. IV/3. köt. 391-392.). 73