Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens lausnak, azt az örökbirtokát, amelyet tőle elvéve másnak adományozott, amikor országának valamennyi nemese, vagyis királyi serviense Esztergomnál közgyűlést tartott (universi nobües regni nostri seu servientes regales aput (sic!) Strigonium communi fecissent congregationem), ezek kérésére bocsátotta vissza Dubruzlaus két fivérének a tulajdonába. 253 Béla és fiai 1267. évi ígérvényükben konkrétan csak tíz előjog érvényesítéséről rendelkeznek, illetőleg biztosításáról intézkednek ugyan, de hozzáfűzik, hogy a szent király által intézményesített más szabadságaikban (in [...] aliis libertatibus a sancto rege Stephano constitutis) is megtartják az érintetteket. A tíz pont közül hét az Aranybulla egynémely és vonatkozó előírásainak — bizonyos részeikben árnyaltabban, finomítottabban és bővebben fogalmazott — megismétlése, három viszont új rendelkezéseket tartalmaz. Ez utóbbiak közül egy a váraktól és udvarnokoktól hospes-telepítés céljából elvont földek visszaadását szorgalmazza, kettő pedig az Aranybulla tulajdonképpeni kedvezményezettjeinek javát szolgálja. Az első azt mondja ki, hogy a nemesek mindazon földjeit, amelyeket a király és a király szabad falvainak népei, vagy az udvarnokok, illetőleg a várakhoz tartozó személyek bármilyen ürüggyel elfoglaltak, két olyan báró közreműködésével, akikben mind Béláék, mind a nemesek megbíznak, vissza kell juttatni a károsultaknak. A másik szerint pedig a nemesek pereiben sine petitionibus, azaz külön írásbeli kérvény benyújtása nélkül is ítéletet kell hozni. (Úgy látszik, Béla annak ellenére se adta fel közigazgatási reformjának azt az elemét, amely a keresetek szóbeli előterjesztése helyett mindenkitől azok írásban történő kancelláriai beterjesztését követelte meg, hogy a király és nemesei közt támadt és egyre mélyülő feszültségnek — Rogerius szerint is — ez volt az egyik oka.) Mivel a nemesi birtokok visszaítélése, de ugyanúgy a vár- és udvarnokföldeké is, egy konkrét akcióra korlátozódó intézkedés volt, az 1267. évi dekrétumban csupán a perek intézését tárgyazó passzus tekintendő az egyetlen olyan újdonságnak, amelyet annak kieszközlői állandó érvényű előjogként kívántak kezeltetni. A dekrétum az Aranybullában részletesen felsorolt és összegezett kiváltságok közül — mint utaltunk rá — mindössze héttel foglalkozik. A hiányzó többi nyilván azon más szabadságok közé értendő, amelyeknek tiszteletben tartását Béláék ugyancsak megfogadják. Ez lehet az oka annak is, hogy a későbbiekben soha nem e dekrétumra, hanem arra az Aranybullára történik hivatkozás, amely az előjogok összességét sorolja konkrétan fel. (A szóbeli perintézés gyakorlatának az a formája, amelyet jogosultjai 1267-ben még erőszakoltak, a társadalmi fejlődés egy fokán túl egyszerűen nem volt tovább fenntartható.) Van viszont a dekrétum szövegében valami feltűnő. Láttuk, az Aranybulla kiadására a nobilisek nyomására került sor, ugyanakkor annak a rétegnek a tagjait, amelynek a benne foglalt szabadságjogokat a kiváltságlevél — két kivételtől eltekintve — egytől egyig biztosítja, királyi servienseÄnek nevezi. Az 1267. évi határozat — bevezetője szerint — ugyancsak a nobi253 HO VIII. köt. 108-109. 74
