Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens Rogerius tizenháromszor használja a nobilis kifejezést. Két esetben a kun társadalommal kapcsolatban (a kunok királya nobiliseivel és parasztjaival keresztül-kasul kezdte járni Magyarországot, továbbá: a magyarok köztanácskozmánya elhatározta, hogy kunok a nobiliseit szolgáikkal együtt megosztva küldik szét az ország minden tájára), mégpedig előkelő értelemben. Magyar vonatkozásban nobiliseket az alábbi összefüggésekben említ: Béla az ország előkelőivel és nobiliseivel ment Fehérvárra, hogy megkoronáztassa magát; a nobilisek felrótták neki, hogy eltérve ősei gyakorlatától (tegyük hozzá: az Aranybulla előírásától is!), nem jutalmazza örökadománnyal a hadban elesettek hozzátartozóit, sőt a korábban nekik juttatott birtokokat is visszaszedte tőlük; szemére hányták, hogy beszüntette a személyes audienciákat és a nobiliseket, bármennyire legyenek is előkelőek, eltiltotta attól, hogy ügyeiket a király kúriájában és szóval adják elő; ehelyett arra kötelezte őket, hogy kérdéseiket írásba foglaltan juttassák el a kancellária hivatalnokaihoz; a kunok közül az ország nagyjai és nobilisei sokakat tartottak keresztvíz alá; a tatárok közeledésének hírére Béla elrendelte, hogy másokkal együtt a nobilisek is helyezzék magukat hadikészültségbe; Bulzo csanádi püspök és sok nobilis, mielőtt a király seregébe indultak volna, hozzátartozóikat az ország északi tájaira menekítették; a tatárok azt az Ugolin kalocsai érseket is legyilkolták, akinek kitartását csodálták az ország nobilisei; de megölték György győri püspököt is, aki maga is nobilis volt; Várad rívitasban számtalan nobilis és közrendű asszony keresett menedéket; a nobilis asszonyok és lányok a tatárok elől a székesegyházban szándékoztak meghúzni magukat; ennek felégetése után a tatárok a városon kívül minden irgalom nélkül leölték az összes elfogott nobilist, katonát, polgárt és kanonokokat; a gazdag Esztergomban, mint azon vidék egyetlen erősségében, ugyancsak sok nobilis és asszony vélt oltalomra lelni. Az összegzés egyértelműen mutatja, hogy Rogerius a jelző szerepét is betöltő nobilis névvel a kiváltságos osztály tagjait illeti. A servientes regis kifejezés, illetőleg fogalom-meghatározás viszont mindöszsze egyszer fordul Rogeriusnál elő. A Carmen kritikai kiadásának szövegében az alábbi módon: Amikor Béla értesült, hogy a szomszédos Oroszországot a tatárok már legázolták, sereget küldött — élén a nádorral — a Vereckei-szoros őrzésére; egyúttal országszerte kihirdettette, hogy mind a nemesek, mind azok, akiket a király servienseinek neveznek (tarn nobiles, quam, qui servientes regis dicuntur), mind pedig a castrensisek és az előzőekben megnevezett várakhoz tartozó emberek kezdjék meg a hadakozásra készülést, hogy kiindítható állapotba legyenek akkorra, amikor a király üzen értük. 161 E fogalmazásból vitathatatlanul az következik, hogy a nobilis és a serviens regis Rogerius előtt is eltérő jogállású személyek gyanánt jelennek meg, vagyis a nobilisek és a serviensek külön különböző társadalmi kategóriákhoz tartoznak. Csakhogy... Ha Rogerius a nobiliseket és a királyi servienseket valóban eltérő társadalmi csoportok tagjainak akarta volna láttatni, akkor miért nem úgy fogalmazott, hogy Béla mind a nemeseket, mind a király servienseit, mind a castrensiseket fegyverbe szólította? Vagyis: miért 161 SZENTPÉTERY, SRH. II. töt. 516. 59
