Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga Jänos: A királyi serviens biles az ország előkelői, a vidéki bíráskodásban fellépők pedig a megyének, a pátriának első emberei."

13 Végülis nem kapni Bónistól egyértelmű választ arra, hogy a névösszeolvadás előtt mi mindenben tért el egymástól a nobilisek és a királyi serviensek jogállása, továbbá, ha egyáltalán létezett ilyen különbség, akkor a névegybeolvadás mikorra vezetett annak maradéktalan eltűnésére. Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak után a Váradi Regestrum elemzésével nyomozó Bolla Ilona rámutat, hogy vizsgált forrásában sem a nobilis, sem a serviens regis állapothatározó kifejezések nem fordulnak elő. Ebből jut arra következtetésre, hogy a király serviensnek mint társadalmi csoportra alkalmazott szókapcsolatnak a használata az Aranybulla születését megelőző évtizedben egyáltalán nem volt általános, és feltételezi, hogy ekkortájt, de elsősorban a 12. század végén „kiváltságolt családok, illetőleg ezek széleskörű rokonságának lehetett a megjelölése". Bolla felfogásában serviensévé csak egy-egy családtagot emelt és fogadott saját famíliájába a király; a szoros családi kapcsolatok révén azután a serviens név a rokonság széles körére is átterjedhetett ugyan, de ennek tagjai már — Bolla feltételezése szerint — nem élvezhették azt a kiváltságot, amelyet a király famíliája felvett atyjukfia kapott. Nem mondja ugyan ki, de vélhetően ezen az alapon tesz Bolla különbséget egyszerű királyi serviens és az uralkodó magánserviense között, anélkül azonban, hogy belemenne kettejük jogállása feltételezett eltérésének vizsgálatába. Mindenesetre a Váradi Regestrumban a királyi megye konprovinciális lakói között Bolla szép számmal fedezett fel olyanokat, akik az ő megfogalmazásával — noha nem ilyen néven szerepelnek — „királyi serviens-íéle elemek lehettek". Ide sorolja mindazokat, akiknek peres ügyeiben a király által kirendelt vagy az ő helyetteseinek számító bírák ítélkeztek, mert ezek jogszolgáltató hatósága alá általában csak a kiváltságolt osztály tagjai tartoztak. De közéjük veszi azokat is, akik az ellenük indított keresetek során azt mondják magukról, hogy ők a király lovasainak, azaz katonáinak rendjéből valók. Ezek szerint az uralkodónak tatozó hadszolgálat is, meg annak joga is, hogy adott ügyben az érintett nem mástól, hanem csak az uralkodótól az e téren őt helyettesítőtől vár bírói döntést, a „serviens-íéle" állapot jele. Bolla végkövetkeztetése az, hogy a 13. század elején a királyi serviens réteg „egy része" „a tehetősebb birtokosok mellett" az önálló, ebben a korban válságba jutott szabadokból kerülhetett ki. Hogy e réteg másik részét kik alkothatták, arról nem nyilatkozik. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a 13. század elejének serviens-rétegét Bolla a kiváltságos osztály részének tekinti, mivel e réteg is a király közvetlen bírói hatalma alá tartozott, ez az előjog pedig csupán a privilegizált osztályt illette meg. Abban sem foglal Bolla állást, hogy a nobilis és a serviens regis kifejezések valójában milyen tartalmi kapcsolatban lehettek egymással. Csak elejtett megjegyzései engednek arra következtetni, hogy nem azonosítja őket. Erre utal egyebek mellett az a véleménye is, hogy a Regestrum szereplői közül „a nemzetségekhez tartozás alapján idegenére) kiválaszthatók azok a birtokos elemek, akik [...] bizo13 BÓNIS, 1948. 92-93. és 132-133. 11