Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens Holub József, aki annak megállapításán túl, hogy az index-indeces-nobilium mint önkormányzati tisztviselő, funkciójának kialakulása az 1230-tól 1270-ig terjedő időre esik, a név magyar megfelelője pedig — annak ellenére, hogy nyelvünkön csak 1404-ben (Valentino zolga biro) bukkan fel először e kifejezés — kezdettől a szolgabíró 11 , már Váczy tanulmányának ismeretében és hatására adta a serviens regis és a nobilis tartalmának egynémely ponton vitatandó, mert elnagyolt vagy egyenesen téves, más vonatkozásban viszont — paradox módon — finomított és elfogadható magyarázatát. Szerinte a fogalom-meghatározó serviens regis, azaz a „király szolgája" szókapcsolat a 13. század elején a kisbirtokos szabad gyűjtőneve, sajátos tartalmának kialakulása pedig e század '10-es, '20-as éveinek gyümölcse; a század második felében viszont általánossá, két utolsó évtizedében pedig kizárólagossá a kisbirtokos szabadokat is magában foglaló nobilis megjelölés válik. Ezzel párhuzamosan a serviens más tartalmat kap: a továbbiakban annak a nemesnek (?) valóságos társadalmi állására utal, aki valamely más — egyházi vagy világi — földesurat szolgál. 12 A magyar államot az Aranybulla előtti időkben Bónis György a király egész országra kiterjedő olyan famíliájának képzeli el, amelynek tagjai maguk is saját híveik csoportjait gyűjtik maguk köré. Ezzel az úgynevezett patrimoniális királyság lényegét találóan fogalmazza meg, a nobilitás és a serviensség „viszonyának" alakulását pedig — legalábbis erre lehet vonatkozó megjegyzéseiből következtetni — az alábbiak szerint képzeli el: A társadalomnak „régtől" létezett egy „előkelő" rétege, amely számos nevet viselt, és ezek közé tartozott a nobilis is, meg a király szolgálatára utaló jobagio is. Ez utóbbi azonban a 13. század harmincas éveiben eltűnik és helyette a báró elnevezés szilárdul meg. Egyébként mindkettő — mondja Bónis, és ebben igazat kell neki adni —, tehát mind a „jobbágy", mind a „báró" kifejezés mindig hivatalviseléssel, azaz valamely funkció betöltésével függött össze. Arra Bónis nem keres választ, hogy a nilis szó egyúttal jogállás jelölésére is szolgált-e vagy sem. Ennek lehet következménye az a határozatlanság, amelyet nobilis és serviens viszonyának kezelésében tanúsít. Mert egyetértően idézi, tehát elfogadja Erdélyi azon véleményét, hogy a nobilisek még 1244-ben is csupán az előkelőket jelentik, akik közé azonban nemcsak a „főemberek" és ispánok vagy bárók tartoznak, hanem a jobb módú vidéki földtulajdonosok is. Egyidejűleg viszont arról beszél, hogy ezek a vidéki szabad birtokosok a királyi serviens nevet viselték, a 13. század harmincas éveitől azonban átszállt rájuk a nobilis jelző, amelyet addig csupán az előkelők minősítésére használtak. A királyi serviens és a nobilis nevek egybeolvadásának kezdetét Bónis 1231-hez köti, mert — szerinte — az ekkor megújított Aranybulla egyik pontjában az 1222. évi eredeti szöveg servientes kifejezését felváltotta a nobiles szó. Ez az összeolvadás Bónis szemében a nobilis névnek demokratizálódását, a serviens névnek viszont megnemesedését jelenti. Álláspontjának lényegét azután így summázza: „A curiában szereplő no11 HOLUB, 1917. 238. 12 HOLUB, 1929.151-152. 10
