Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Gross, Lidia–Papp Ferenc: Károly Vekov: Locul de adeverire din Alba Iulia (secolele XIII–XVI.). Cluj-Napoca, 2003 / 229–230. o.

KAROLY VEKOV LOCUL DE ADEVERIRE DIN ÁLBA IULIA (SECOLELE XIII-XVI.) Cluj-Napoca, Centrul de Studii Transilvane, 2003,450 o. Az oklevélkiadó hiteleshelyek (lóca credibilia) jól behatárolt földrajzi-politikai területek sajátos intézményei voltak a középkor Európájában. Szerepük szerint ezek az intézmények szerkesztették és adták ki a legkülönbözőbb természetű, politikailag és társadalmilag jelentős, saját külön pecsétjükkel hitelesített okleveleket. Ezeknek megrendelői egyaránt lehettek magánszemélyek és a hatalom vagy más közhatóságok birtokosai, illetve képviselői, így például — Magyarország, tehát Erdély esetében is —, a magyar király, Erdély vajdája vagy ennek helyettese, de ugyanügy a magyar királyság bármely világi vagy egyházi hivatalos képviselője vagy testülete. A gyulafehérvári püspöki káptalan egyike volt Magyarország (ezen belül Erdély) legjelentősebb hiteleshelyeinek. A szerző, Vekov Károly ebből a tényből indul ki könyvében, kiemeli annak a fontosságát, hogy e hiteleshely tevékenységét sokoldalúan elemezzék. A cél nemcsak az, hogy általános ismereteket közvetítsen a gyulafehérvári káptalan hiteleshelyéről, hanem az is — sőt, mondhatni, elsősorban az —, hogy a hasonló intézményekkel való összehasonlítás félreérthetetlenül kimutassa a gyulafehérvári hiteleshely sajátos jellegét. A bemutatás monografikus. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a szerző belemélyedjen az erdélyi írásgyakorlat egyes lényeges kérdéseinek tisztázásába. Taglalja a középkori Erdély jogi tevékenységét, ennek során széles körű jellemzését adja az erdélyi jogi gondolkodásmódnak, képet nyújt a kor erdélyi szellemi életéről (9.). Jakó Zsigmond professzor átfogó műve, a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveit kiadó munka kivételével nincs még kiadvány, amelyet teljes egészében egy adott erdélyi hiteleshely bemutatásának szentelték volna. Vekov könyve ezért (is) igen értékes eleme a romániai történetírásnak. Ezen belül olyan sajátos jellegű, hogy jó mintát szolgáltat hasonló összeállítások elkészítéséhez. A könyv hat nagy fejezetből áll. Ezek közül az első kettőben a tárgyalt téma általános bevezetését nyújtja a szerző. Az első fejezetben Közép-Európa gazdasági és társadalmi fejlődésének alapvonalait ismerteti, illetve ezek szerepét az írásgyakorlat kialakulásában. A második részből megtudjuk, miként alakultak ki és hogyan szerveződtek a közép-európai hiteleshelyek, miben állt állandó kapcsolatuk az egyházzal és az államhatalommal. Ezek után a harmadik fejezet áttér a gyulafehérvári hiteleshely ismertetésére és elemzésére. A káptalan történeti fejlődését bemutatva a szerző mindenekelőtt ennek 13. századi szervezetét, működését és tevékenységét részletezi. Szó esik az itt és ekkor szerkesztett oklevelek tartalmáról. Részletes ismertetését kapjuk a hiteleshely felépítéséről. A negyedik részben pedig Vekov Károly diplomatikailag elemzi az itt szerkesztett és kibocsátott oklevelek belső és külső jellegzetességeit és a hiteleshely kancelláriájának működését. Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2:229-259.