Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Molnár Antal: Alexandar Fotić: Sveta Gora i Hilandar u Osmanskom carstvu (XV–XVII vek). Beograd, 2000 / 230–235. o.

Irodalom Az ötödik fejezet bemutatja a gyulafehérvári hiteleshely személyi összetételét. A szerző e tekintetben az oklevelekben közvetített igen gyér adatokat igyekezett kiegészíteni és pótolni. Eddig felhasználatlan forrásokhoz folyamodott és így kísérelte meg, hogy mélyére hasson annak a folyamatnak, amelynek a hiteleshelyek működése köszönhető és tulajdonítható. Vekov Károly meglátása szerint ezt a szerepet a gyulafehérvári káptalan és a hiteleshely között létező szoros kapcsolat magyarázza, hiszen a hiteleshely működését a káptalan tagjai biztosították (280.). A hatodik, utolsó rész összefoglalja az előző fejezetek anyagát, rámutat a gyulafehérvári hiteleshely jelentőségére Európában és Erdélyben. A hiteleshely letéteményese volt kora európai művelődésének és ebben a szellemben működött: a tagok műveltek voltak, jól felkészültek, alkalmasak arra, hogy tevékenységükkel a társadalmat szolgálják. „[Az alkalmazottak] európai műveltsége a hiteleshelyi merev keretek, működésük szabályainak szigorú betartása, mindez azt eredményezte, hogy a Gyulafehérváron működő intézmény semmivel sem maradt el Európa más részeinek írásgyakorlatától, az azonos jellegű európai intézményektől." — állapítja meg Vekov (334.). A szerző azt is közli, hogy e témakör már diákkora óta foglalkoztatja. Elemzésének színvonalát mutatja a felhasznált levéltári források bő jegyzéke, valamint a hivatkozott könyvészeti anyag hosszú sora. Igen jó szolgálatot tesz a függelék, amely — többek között— a gyulafehérvári hiteleshelyben (és így a káptalanban) működő személyek nevének teljes jegyzékét tartalmazza (7. függelék). Ebből is látható, milyen kutatói alapsággal törekedett Vekov Károly arra, hogy összetett módon elemezze a tárgyalt intézményt. A munka elsősorban témájával hívja fel a figyelmet magára, hiszen a romániai történetírás még jócskán adós hasonló intézmények bemutatásával és elemzésével. Másodsorban — de nem kevésbé jelentős mértékben — figyelemre méltó a megvalósítás szintje, az, ahogyan a szerző a tárgyát a közép-európai középkori szellemtörténetbe beágyazza, ahogyan minden fellelhető adatot igyekszik a legmegfelelőbben hasznosítani. Vekov Károly az általános és sajátosan helyi vonásokra is súlyt fektet munkájában. Lidia Gross (Fordította: Pap Ferenc) ALEKSANDAR FOTlC SVETA GORA I HILANDAR U OSMANSKOM CARSTVU (XV-XVII VEK) Beograd, Balkanoloski Institut, 2000. 498 o. A szerb ortodox egyház múltja az oszmán hódítás időszakában nem számít újonnan felfedezett témának a balkáni historiográfiában: az elmúlt száz esztendőben is számos történész foglalkozott az Oszmán Birodalom egyik legerősebb 230