Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KILÁTÓ - Vámos Péter: Nyitás a kínai külügyminisztérium levéltárában / 223–228. o.

Kilátó máciai kapcsolatot a KNK-val 1950-ben Indonézia, Burma (Myanmar), 1951-ben Pakisztán, 1955-ben pedig Afganisztán és Nepál. (A nyugat-európai kapitalista országok közül Svédország, Dánia, Svájc, Liechtenstein, Finnország, az Egyesült Királyság, Norvégia, Hollandia és Jugoszlávia létesített diplomáciai kapcsolatot Pekinggel, bár utóbbiak, Jugoszlávia kivételével, eleinte nem nagyköveti, hanem csak követi vagy ügyvivői szinten képviseltették magukat. A nyugat-európai országok kapcsolatfelvételi szándéka mögött elsősorban kereskedelmi okok húzódtak. Kivétel csak Nagy Britannia volt, hiszen a briteknek Hongkong miatt fontos volt a kommunista kínai vezetéssel fenntartott jó viszony.) 2. 1954 nien Zsinejva hujji [Az 1954. évi genfi értekezlet] Csunghua Zsenmin Kunghokuo Vajcsiao Tang'an hszüanpien (ti ji esi). [Válogatás a Kínai Népköztársaság külügyi irataiból (1. rész)] Csunghua Zsenmin Kunghokuo Vajcsiaopu Tang'ankuan pien. [Szerkesztette: Kínai Népköztársaság Külügyminisztériuma) Sicsie Csesi Csupansö csupán. (Kiadta: Sicsie Csesi kiadó)] Peking, 2006. Az 1954. évi genfi értekezlet című kötet a szerkesztő előszava szerint a „Kínai Népköztársaság válogatott diplomáciai iratai" című sorozat első darabja. A sorozat célja a Népköztársaság létrejöttét követő időszakban keletkezett diplomáciai iratok téma szerinti közlése, elsősorban a Külügyminisztérium iratanyagára alapozva. A KNK első jelentős nemzetközi szereplését reprezentáló iratokat az eredeti formátumnak megfelelően közlik, a szövegeken csupán technikai jellegű javításokat hajtottak végre, és ahol szükségesnek látták, jegyzetekkel látták el. A négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország külügyminiszterei 1954 februárjában megtartott berlini találkozójukon állapodtak meg abban, hogy Genfben nemzetközi értekezletet hívnak össze. Az 1954 áprilisa és júliusa között megtartott genfi értekezlet két fő témája a koreai kérdés, illetve az indokínai helyzet rendezése, a béke helyreállítása volt. A koreai kérdésben tizenkilenc ország küldöttjei tizenöt alkalommal tárgyaltak, közben zárt ajtók mögötti találkozókra is sor került, összesen ötvenegy napon át folytak a megbeszélések, ám megállapodásra nem jutottak. Az indokínai kérdésben kilenc ország képviselői folytattak tárgyalásokat. A nyolc plenáris ülés és 23 további tárgyalási forduló összesen hetvenöt napon át tartott. Négy kérdésről folytak a viták: a vietnami harcok befejezését követően előálló helyzetről, arról, hogy Laosz és Kambodzsa békéjének az ügyét a vietnami kérdéssel együtt vagy külön kezeljék-e, az indokínai béke biztosításáról, illetve arról, hogy a három indokínai ország lakossága szabad választásokon döntsön országa jövőjéről. A kínai küldöttséget Csou En-laj miniszterelnök-külügyminiszter vezette, és tagja volt néhány befolyásos diplomata: Csang Ven-tien, Vang Csia-hsziang és Li Ko-nung. A kínai delegáció több javaslatot tett az indokínai helyzet megoldására, valamint kihasználta a lehetőséget a kétoldalú tárgyalásokra a Szovjetunióval, a KNDK-val, Nagy Britanniával, Franciaországgal. Csou az értekezlet idején tárgyalt Indiában is, mivel India nem vett részt az értekezleten, emellett nyugatos észak-európai országokkal, valamint Kanadával és Ausztráliával kétoldalú 226