Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KILÁTÓ - Vámos Péter: Nyitás a kínai külügyminisztérium levéltárában / 223–228. o.

Vámos Péter: Nyitás a kínai külügyminisztérium levéltárában kereskedelmi tárgyalásokat is folytatott. A kötet öt részből áll: az elsőben az értekezlet előkészületeiről, a másodikban a Korea-kérdésről, a harmadikban az indokínai békéről, a negyedikben az értekezlet idején folytatott kétoldalú tárgya­lásokról, az ötödikben pedig az értekezlet értékeléséről van szó. Az első közölt okmány (1953. október 8.) Csou En-laj egyetértő nyilatkozata az öt nagyhatalom külügyminisztereinek értekezletével kapcsolatban, az utolsó irat pedig 1954 augusztusából való, Csou En-laj külügyi beszámolója. A közölt iratok jó része eddig is nyilvános volt, egy részük azonban korábban titkos, belső információkat tartalmaz. A Szovjetunióra hagyatkozó „egy oldalra hajlás" poli­tikájától való első elmozdulást az jelentette, amikor a KNK igyekezett kapcsola­tokat létesíteni nem kommunista szomszédjaival. 1954-re Kelet-Ázsiában átrendeződtek a hatalmi viszonyok. A koreai fegy­verszünet nyomán Kína tekintélye megnőtt Ázsiában. A Csou En-laj nevével fémjelzett kínai külpolitika a nemzetközi viták békés rendezése, valamint egy semleges békeövezet létrehozása mellett érvelt. Csou már 1953 októberében arról beszélt, hogy a KNK részvétele nélkül egy sor Ázsiát érintő kérdés nem megoldható. Bemben a Csou vezette kínai küldöttség Indokína semlegességéért szállt sík­ra. 1954. április 28-án, a genfi értekezleten elmondott nyitóbeszédében Csou arról beszélt, hogy a jelenlegi helyzet fennmaradása további feszültségeket ger­jeszt Ázsiában. A későbbiekben arról szólt, hogy el kell ismerni az indokínai népek „nemzeti jogait". Május 27-én hatpontos javaslatot terjesztett elő a háború befejezéséről. A brit Edennel és a francia Bidault-val történt egyeztetést követően Csou hivatalosan is javasolta a vietminh erők kivonását Kambodzsából és La­oszból. Június 23-án Bernben találkozott Pierre Mendes-France új francia minisz­terelnök-külügyminiszterrel, és többek között egyetértésre jutottak abban, hogy az új vietnami egységkormányt országos választások nyomán kell létrehozni. Csou nyilatkozatban közölte, hogy elismeri a laoszi és kambodzsai királyságot, amennyiben a két ország státusa semleges marad. Csou Svájcból rövid látogatásra Új-Delhibe és Rangoonba is látogatott, hogy Nehruval és U Nu burmai miniszterelnökkel, az el nem kötelezett mozgalom két jelentős képviselőjével tárgyaljon. E tárgyalások is megerősítették egy semleges békeövezet létrehozásának fontosságába vetett hitét. Csou Nehruban a legbefo­lyásosabb semleges vezetőt látta, aki képes rá, hogy rávegye az amerikai hadse­reget, hogy ne hozzanak létre támaszpontokat az Indokínai félszigeten, ami ga­rantálhatja Kína déli határainak biztonságát. Nehru szintén fontos partnert látott a kínaiakban a dél- és délkelet-ázsiai semleges, el nem kötelezett zóna kiszélesí­tésében. Csou politikájának sikerét is jelentette az 1954. július 21-i genfi megálla­podás, amelyben az aláírók - kínai javaslatra - kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják a három indokínai állam szuverenitását, Kambodzsa, Laosz és Vietnam függetlenségét és semlegességét. Mindkét kötetről elmondható, hogy túl sok tartalmi meglepetéssel nem szol­gál. Az első többnyire protokolláris dokumentumokat közöl, a másodikban jó­részt a nyilvánosságnak szánt nyilatkozatok, beszédek és megállapodások talál­227

Next

/
Oldalképek
Tartalom