Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban Ezen a napon a forradalmi bizottmány Stefler Sándor csoportvezető és Szilbereki Jenő osztályvezető ügyészeket átküldte az Igazságügy-minisztériumba, hogy egyrészt mint az ottani helyzettel ismerősek, megfelelően tudnak tájékozódni és felvenni a kapcsolatot, másrészt tájékozódni tudnak az amnesztia tvr-rel kapcsolatban, de főleg azokról az ügyészséget érintő intézkedésekről, amelyeket az Igazságügy-minisztérium forradalmi bizottsága tervezett a Legfőbb Ügyészség és általában az ügyészi apparátus ellen. (Az ügyészi apparátus önállóságának felszámolása, akadémista ügyészek stb. eltávolítása.) Visszajőve a két ügyész felháborodva tájékoztatta a forradalmi bizottmányt arról, hogy az Igazságügy-minisztériumban alig akartak velük szóba állni és közölték, hogy a Legfőbb Ügyészség be fog olvadni az IM-be, és már velük is ügy bántak, mintha az IM beosztottai lettek volna. A Jogász Szövetségben lezajlott ügyvédi és vállalati jogászi gyűlésről hasonló ügyészellenes hangokról hoztak hírt a kiküldöttek (Sütő és Pártos ügyészek), akiket szinte elzavartak azzal, hogy nem akarnak ügyészt látni. Az Ügyvédi Kamarában pedig bírák és ügyészek eltávolítását és bíróság elé állítását is követelték. Erről közlemény is jelent meg a sajtóban.

48 Nemcsak a külső szervek, hanem még az ügyészi szervek is szembekerültek a Legfőbb Ügyészséggel. A Pest megyei ügyészség forradalmi bizottmánya például azonosította magát az egyesített igazságügyi forradalmi bizottság álláspontjával és [a] maga részéről követelte a Legfőbb Ügyészség felszámolását és az ügyészi apparátus önállóságának megszüntetését. Ezt a követelést a rádióban is beolvasták. Ezen a napon a Pest megyei ügyészség forradalmi bizottmányának képviselője, Fejes ügyész és a fővárosi ügyészség forradalmi bizottmányának képviselője megjelent a Legfőbb Ügyészség forradalmi bizottmánya előtt, ahol tájékoztatást és segítséget kértek. Amikor itt közölték velük, hogy a Legfőbb Ügyészség forradalmi bizottmánya nem felettes szervük, de ettől függetlenül mégsem értenek egyet azokkal a határozatokkal és követelésekkel, amit közzétettek, Fejes ügyész kijelentette, hogy a helyzet ugyanaz, mint régebben, akkor sem kaptak a Legfőbb Ügyészségtől semmit, mint ahogy most sem, majd tüntetően, köszönés nélkül elhagyta a helyiséget, és követte őt a fővárosi ügyészség forradalmi bizottságának képviselője is. Hírül vette a forradalmi bizottmány azt is, hogy megalakult az egyesített igazságügyi forradalmi bizottság, amelyből a Legfőbb Ügyészséget kihagyták, és amely az Igazságügy-minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a Fővárosi Bíróság, a Jogász Szövetség és az Ügyvédi Kamarák forradalmi bizottságainak képviselőiből állott, és amelynek egyik alapvető követelése volt az ügyészi apparátus felszámolása, a politikai ügyekben eljárt ügyészek felelősségre vonása, és általában ügyészellenes hangulatot keltettek a legkülönbözőbb szerveknél. E bizottságban jelentős szerepet játszottak az 1950 előtt eltávolított horthysta ügyészek és bírák, valamint néhány ügyvéd. Az egyesített igazságügyi forradalmi bizottság nevében például Mazgon ügyvéd többször megjelent a Legfőbb Ügyészségen, ahol tárgyalt Gyarmati Istvánnal és közölte a bizottság követeléseit, amelyeket a Legfőbb Ügyészséggel szemben támasztott. 48 A jelentéshez mellékelték a Kis Újság november 5-i számának Viharos gyűlés az Ügyvédi Kamarában című cikkét „... Követelték, hogy az ügyészség, bíróság és ügyvédség azon tagjait, akik részt vettek a törvénytelen sötét üzelmekben, azonnal távolítsák el helyükről és állítsák bíróság elé. A határozat elfogadása után a teremben pillanatok alatt elterjedt a hír, hogy az Igazságügyminisztérium Ölti Vilmos és Jónás Béla tanácselnököket elbocsátotta állásukból." 211