Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Források November 2. péntek A forradalmi bizottmány több oldalról hírt kap arról, hogy terrorcselekmények történtek, néhol ún. forradalmi vésztörvényszékek alakultak, és minden bírói eljárás nélkül akarnak kivégezni embereket. Olyan hírek is érkeztek, hogy a kiszabadult bűnözők is követtek el egyéni bosszút. A forradalmi bizottmány foglalkozik ezzel a kérdéssel, és olyan döntés születik, hogy rá kell bírni a rendőrség és nemzetőrség vezetőit arra, hogy közösen tegyenek közzé egy felhívást az atrocitások megszüntetéséről és tegyenek intézkedést a huligán és bűnöző elemek lefegyverzésére. A forradalmi bizottmány el is juttatta az említett szervekhez az általa készített tervezetet, amit el is fogadtak és hozzájárultak a kiadásához. Ez a nyilatkozat az aznapi rádióban és a másnapi sajtóban is megjelent. Vas Ádám tájékoztatta a forradalmi bizottmányt arról, hogy Budán a Fő utcában többször tárgyalnia kellett egy Butkovszki nevű egyénnel, aki forradalmi törvényszéket kívánt létrehozni és az általa lefogott egyéneket kivégeztetni. Vas Ádámnak [és] a vele együtt ott lévő katonai ügyészeknek sikerült elérni azt, hogy [a] Butkovszki vezetése alatt álló jelentős ellenforradalmi csoport a forradalmi törvényszék működtetésétől eltekintett. A forradalmi bizottmány működése kezdett szétzülleni. Teljes létszámot alig lehetett összehozni. Az ideges és kapkodó hangulatot még növelte a többpártrendszer bevezetése. Teljes tájékozatlanság volt a tagok között tapasztalható. Mohácsi László adott ugyan egy részletes politikai tájékoztatót, amelyben úgy értékelte az eseményeket, hogy a kormány és a párt a többpártrendszer bevezetésével a hibák gyökeréig kíván visszajutni. Ugyanis a hibák nagy része az 1948-as évek után következett be a pártok felszámolásával, és így, ha a hibákat ki akarjuk javítani, akkor lényegében vissza kell térni az 1948-as polgári demokratikus alapokra. Lényegében ugyanezt a politikai tájékoztatót elmondta a hivatalvezetők előtt is. Ez a tájékoztató azonban egyáltalán nem hatott megnyugtatólag, sőt talán növelte a bizonytalanságot. Meg kell jegyezni, hogy a forradalmi bizottmány ülésein, de általában is, Mohácsi László volt az, aki politikai állásfoglalásaival és híreivel, úgy lehet mondani, ideológiai vezetője volt a forradalmi bizottmánynak, de a Legfőbb Ügyészségnek is, mint ahogy szakmai vonatkozásban a rendszerint éjszaka is bent lévő Gyarmati István készítette el és nyújtotta be a forradalmi bizottmányhoz különböző javaslatait, elképzeléseit. A sajtótájékoztatás és az újságírókkal való foglalkozás területén nagy volt a zűrzavar. A forradalmi bizottmány egésze a sajtóban megjelent közlemények közül csak a forradalmi bizottmány megalakulását bejelentő és az atrocitások megszüntetésére felhívó közleményt ismerte előzőleg és foglalkozott ezekkel a közleményekkel. A többi közlemény, illetőleg tájékoztató többnyire néhány bizottmányi tagnak (Gyarmati, Mohácsi), illetőleg az újságírókkal foglalkozó Mérő és Skorka ügyészeknek közreműködésével került a sajtóba. Több újságcikk forrását nem lehet megállapítani. A bizottmány legtöbb tagja csak a másnapi újságból értesült egy-egy közleményről. így például jellemző a sajtó tájékoztatásra a Magyar Világ november 2-i számában K. T. aláírással ellátott és Ma reggel az utolsó politikai elítélt is elhagyta a börtönt címmel megjelenő közlemény. K. T. újságíró megjelent a Legfőbb Ügyészségen, ahol a forradalmi bizottmány elnökét kereste. Több ügyész útmutatása útján Skorka Györgyhöz, a tájékoztatási csoport egyik tagjához került, akit megkért arra, hogy mutassa be a forradalmi bizottmány elnökének. Amíg Skorka kérésére Jeledi Tibor a forradalmi bizottmány üléséről Kovács Istvánt kihívta, addig az újságíró elmondta, hogy már járt az Igazságügyminisztériumban, az ügyvédi kamarában, több ügyésszel és bíróval is beszélt, bő anyaga van a tájékoztatóra, csak még a Legfőbb Ügyészség forradalmi bizottmányával is szeret212