Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések a 13-15. századi Magyarországon kívül szintén ebben a szerepben felsorolt személyek, akiket a veszprémi püspök vezetett „elénk megfelelő tanúként, elég rangos (satis nobilis), megfontolt (providus) és megválogatott (discretus) férfiakat."

12 A szó- vagy fogalomfejlődés szempontjából az 1232. évi oklevél korai bizonyítéka a nobilis kifejezés országos nemesekre, egyházi nemes jobbágyokra és várjobbágy(ok)ra való egyidejű alkalmazásának. Itt Európa-szerte megfigyelhető jelenséggel van dolgunk. Ezért az egyidejű alkalmazás alapján a nobilisnak (és a nobilitasnak) hasonló fogalmi differenciáltságot kell tulajdonítanunk, mint amilyent Bolla Ilona a liberre és a libertásra nézve megállapított az arany szabadságot élvező közszabadok és a valakinek a tulajdonában álló, kötött (proprius) szabadok helyzetének elemzésekor.

13 A nobilis szónak az országos nemesekre való alkalmazásnál főnévi szerepe van, az egyházi és vári nemes jobbágyoknál pedig melléknévi jelző. Nyelvtani szempontból ez az alapvető differencia, amely a társadalmi különbség határozott megfogalmazását is jelenti. A nobilisnak ez a kétféle szerepe nem volt magyarországi jellegzetesség. Valamely egyházi (és királyi) birtokon az ott élő népek összessége, amint Bolla Ilona kifejti, Magyarországon éppen úgy az illető egyház (és király) szolganépét, „famíliáját" alkotta a hospesek kivételével, mint bárhol külföldön, és azonos módon állt az illető egyház (és király) tulajdonosi hatalmában. Ennek a Bolla Ilona által kifejtett, ténylegesen meglevő hasonlóságnak az alapján a hazai egyház és erősen tagolt, differenciált világú népei közti kapcsolatot is jellemezhetik az elzászi Chronicon Ebersheimense 1163 körül írt sorai. Ezek a strassburgi egyház három curtis principálisára vonatkoznak. Itt arról olvashatunk, hogy „ezeknek a curtisoknak alávetett szolganép (família) háromféleképpen tagolódik. Az első a ministerialis, amelyet kifejezetten katonainak (lovaginak? militaris) is mondanak, annyira rangos és fegyverforgató (adeo nobilis et bellicosa), hogy tagadhatatlanul a szabad jogálláshoz (nimirum libere conditioni) hasonlítják. A második a censust teljesítő és engedelmeskedő, remek sorú és jogával elégedett. Nem kevésbé a harmadik, amelyet szolgasorúnak és censust teljesítőnek neveznek. Ám mégis mindezek a püspöknek és az általa kinevezett jószágkormányzónak az úri tulajdonában (sub dominio) vannak/'

14 Az egyház nemes prediálisai és a királyi „várnemesek (nobiles castrenses)" még Mátyás korában sem olvadtak be jogilag az országos nemességbe, ennek következményeként adókötelezettségük fennmaradt. A királyi serviensek bíráskodásának társadalmi jelentőségét mutatja, « NAGY-VÉGHELY-NAGY, 1890. II. köt. 643. « BOLLA, 1998.7.; GERICS-LADÁNYI, 1992.11. 14 „His itaque curtibus subjecta família trifarie secernitur. Príma ministerialis, que etiam militaris áirecta dicitur, adeo nobilis et bellicosa, ut nimirum libere conditioni comparetur [...] Sed omnes tamen sub dominio episcopi et ab ipso rectoris constituti consistunt". BOLLA, 1998.151. Az egyház és szolganépe közti viszonyra vonatkozó jogforrásokat 1.: BOLLA, 1998. 152-161. 37