Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések a 13-15. századi Magyarországon feljegyzése szerint [...] az egyik pecsét a zalai serviensek közös pecsétje volt. (?)"

5 Hevenesi adatát, de legalábbis annak Holub tói adott magyarázatát tehát megkérdőjelezte! El nem hanyagolható körülmény, hogy 1944-ben kiadott alkotmánytörténeti vázlatában már Holub sem hivatkozott a Hevenesinél említett pecsétre, sem képére, sem állítólagos feliratára, hanem csak az oklevél pecsételési formuláját idézi.

6 Holubnak a Hevenesi által készített feljegyzésekhez írt kommentárja nem gyarapíthatja tehát a „nemesi" megye írásbeliségének kezdeteire nézve ismereteinket, már önmagában azért sem, mivel nem megyei oklevélről van szó. Ezt a lényegbe vágó dolgot Kumorovitz szintén kiemelte. Nem mellőzhető tény, hogy Arnold pecsétjét nem zalai ispáni tisztsége miatt tették az oklevélre, hanem mint a zalai serviensek ítéletének tanújáét. Mint már esett róla szó, Arnold 1234től 1239-ig viselte a zalai ispánságot. Figyelemre méltó, hogy 1234-ben ő lett a megyésispán. 1232-ben éppen Holub megállapítása szerint nem Arnold, hanem Miklós volt a zalai comes.

7 Az merőben Holub következtetése, hogy a Hevenesinél olvasható SIGILLUM SERVIENTIUM DE SZÁLA a pecsét körirata volt. Hevenesi ezt nem írja! Ezt mint sugalmazandó célt szolgálja a Hevenesi latin szövegében nem látható, Holub által önkényesen beiktatott szövegtagoló kereszt. Helyesírástörténeti szempontból a Szála nem tekinthető 13. századi alaknak, de még középkorinak sem. Az, amit Holub a pecsét köriratának minősített, szerintünk Hevenesinek a pecsétet magyarázó megjegyzése, és nem a pecsét köriratának másolata, amit Hevenesi nem is mond róla! Ezért a szóban forgó, azonban ma már ellenőrizhetetlen feliratú és ábrázolású pecsét eredetéről és rendeltetéséről legfeljebb sejtéseket kockáztathatunk meg, de bizonyosat nem állíthatunk, és jogtörténeti fejtegetésekbe sem bocsátkozhatunk róla. A kehidai oklevél társadalmi terminológiája olyan fejlődési sorra is irányítja figyelmünket, amelyet történetírásunk — a Bolla Ilona eredményeit elfogadó kutatók kivételével — a 13. századnak legkésőbben a végével befejezettnek és lezártnak kíván tekinteni. A felvetendő kérdéseknek érdekes európai jelentéstani analógiája, párhuzama van. A hazai történetírásban uralkodó felfogás nemcsak indokolt feltevésnek, hanem alaptételnek tekintette és tekinti (Szűcs Jenő szemléletes megfogalmazását idézve), „hogyan formálódott ki a 13. század utolsó negyedében végleg az akkor már nobilis serviens (vagy serviens seu nobilis) megnevezésű réteg és a várjobbágy elit összeolvadásából [...] a köznemesség", valamint azt, hogy a „nobilis jelző átvitele az 1240-es, 1250-es évek folyamán egyfelől [...] a páncélos felfegyverzési 5 SZENTPÉTERY, 1930.146., 1. jegyz. « HOLUB, 1944. 101. 7 HOLUB, 1929. 448. 35