Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Oross András: Dokumentumok a kanizsai vár 1702–1703. évi lerombolásának történetéhez / 137–187. o.

OROSS ANDRÁS DOKUMENTUMOK A KANIZSAI VÁR 1702-1703. ÉVI LEROMBOLÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ* DOCUMENTS TO THE HISTORY OF DEMOLITION THE CASTLE OF KANIZSA IN 1702-1703: There were fundamental changes going on in Hungary on the turn of the 17th to the 18th Century as all the political, social, economic and military structure of the retaken country had to be set on new bases. The line of Hungárián fortresses and Castles crossing the middle of the country in the 17th Century lost its function when the Ottoman-Habsburg bordér moved more to the south, so somé fortresses started to be utilized as military barracks, domain buildings or towns, whereas it was the notorious demolition decree of 1702 that decided upon the fa te of certain Castles. The fortress of Kanizsa, chosen by the author, ended up in an unusual way, being destroyed completely in 1702-1703, nothing is left these days of the earth-and-wood defensive works of the frontier-fortress. The source bulletin presents the process how the captain of the castle managed to destroy the fortress, that is the habitat of the town inhabitants with the help of the employee of the Fináncé Administration of Buda and of the comitates. Reading the sources we can get to know the circumstances of the demolition, the transport of the artillery and the translocation of the garrison to the Military Bordér. Jelen forrásközleménnyel arra vállalkozom, hogy egy, az országos politikában jelentős eseménysort, az 1702. évi magyarországi várrombolásókat, a Dunántúl egyik legfontosabb erődítménye lebontásán keresztül világítsam meg. Bemutatom, hogy egy funkcióját vesztett objektum további hasznosítása elé milyen akadályok gördültek, és ezzel párhuzamosan milyen nehézséget okozott a kor viszonyai között, hogy a kanizsai várat, amely emberek százainak volt életszíntere, a földdel tegyenek egyenlővé. Egyúttal folytatni kívánom Kanizsa történetének megismeréséhez kapcsolódó, Szita László által megindított jelentős forrásközlő tevékenységet.

1 A település történetét a török hódoltság megszűnése és a város Gracsics Jakabnak történő eladományozása, azaz 1690 és 1703 között Rózsa Miklós kutatásai több szempontból is gazdagították. Várostörténeti munkái politika-, jog-, építészettörténeti aspektusból világítják meg Kanizsa város mindennapjait.

2 Amilyen jól adatoltak és ismertek a város említett viszonyai, annál ködösebb a vár visszafoglalás utáni története és a rombolás körülményeinek ismertetése. A 19. századi elnagyolt és sok helyen pontatlan ismertetések

3 mellett csak egy röItt szeretném megköszönni a tanulmány elkészítésében, a források összeolvasásában, értelmezésében nyújtott segítségét Sarusi Kiss Bélának. 1 SZITA, 1994; SZITA, 1995; PICKL, 1992. 2 RÓZSA, 1993; RÓZSA, 1995; RÓZSA, 1996; RÓZSA, 1999; TÓTH, 1990. 3 BALOGH, 1896. 219-221. Szerinte több dunántúli várral együtt kiürítették és az ágyúkat, felszereléseket Pettauba, Grazba, Linzbe, Bécsbe és Bécsújhelyre szállították. A vár köveiből a parancsnok a ferences rendházat építette volna meg, későbbi tulajdonosai szállodát, sörfőzőt és palotát emeltek volna belőlük. Az alább közlésre kerülő forrásokból egyértelműen kiderül azonban, hogy a Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2:137-187.