Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Fazekas István: Szalaházy Tamás kancellár hagyatékában talált iratok jegyzéke, 1536 / 123–136. o.

Források irányítása. Nem kizárt, hogy erdélyi származású lévén, beszélt románul, de az sem lehetetlen, hogy azért választották őt, mert az 1520-as években diplomáciai küldetésben járt volna a vajdaság(ok)ban. Az iratok között szerepel két eredeti hűségnyilatkozat is, az egyik még II. Lajos királynak lett kiállítva (50. sz.), a másik már I. Ferdinándnak szól (61. sz.). Izgalmas, hogy a jegyzékben több 1526 előtti iratról is említés esik. Ezek, a legrégebbi, Zsigmond korából származó oklevél kivételével (16. sz.), a 15. század végéről, a 16. század elejéről származnak. Egy közülük, II. Ulászlónak az 1492. évi törvénycikkeket megerősítő dekrétuma ma is megvan, sőt 1927-től a Diplomatikai Levéltár része (55. sz.). Érdekes az V. Frigyes és Miksa magyarországi tárgyalásaira vonatkozó iratok Szalaházy őrizetében léte, ezek talán a János királlyal folytatott tárgyalások miatt kerülhettek hozzá (86. sz.). Ugyanez lehet az oka a Beatus Widman, I. Ferdinánd jogásza által készített Habsburg-jogokat taglaló munkája meglétének is (54. sz.). A magánjellegű iratoknál kellett volna szót ejteni arról a tekintélyes mennyiségű iratról, amelyek a Désházy családra, pontosabban szomszédvári Désházy István örökségére vonatkoznak (41., 42., 43., 44., 57., 58., 67., 76. sz.). Szalaházy mint Désházy István végrendeletének végrehajtója gondozta annak örökségét. A gondoskodás arra hagy következtetni, hogy kettejük között komoly barátság állhatott fenn. Nem lehetetlen, hogy a Közép-Szolnok megyei nemes családból származó Désházyt és Szalaházyt fiatalkori barátság fűzte egymáshoz, de az is lehet, hogy pályájuk csak az esztergomi érseki udvarában kapcsolódott össze, ahol Désházy hosszabb időn keresztül volt az érseki birtokok kormányzója (legalább 1513-1521 között). Désházy 1523-ban mint választott tinnini püspök bukkan fel a forrásokban, de valószínű, hogy nem sokkal később az egyházi pálya ellen döntött, ez idő tájt szerezhetett adományt a szomszédvári Henning család három Zágráb megyei várára, Szomszédvárra, Alsóstubicára és Zselinre, amelyre vonatkozóan több irat bukkan fel a hagyatékban.

14 Összességében megállapítható, hogy az iratjegyzék értékes adalékokkal egészíti ki a Szalaházy Tamás kancellárra vonatkozó eddigi ismereteket. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Szalaházy bécsi lakhelyén található iratokat tartalmazza. Hogy ennél több irat is volt a püspök birtokában, azt mutatja egy, a hantái prépost által Kecseti Márton veszprémi püspökhöz, Szalaházy unokaöccséhez és örököséhez intézett levél 1536 őszéről. Ebben egy ládáról esik szó, amelyben különböző privilégiumok, különösen pedig az ország határaira vonatkozó tárgyalások iratai voltak. Ezt a ládát Kecseti Márton kiszolgáltatta az uralkodónak, aki azt Innsbruckba vitette és — a levél szerint — hat ember foglalatoskodott tartalmának átvizsgálásával.

15 Sajnos e láda tartalmáról semmi közelebbi ,4 Désházyval külön eddig még nem foglalkoztak. Az említett rövid összefoglalás javarészt az Egyháztörténelmi emlékek, 1902-1912.1-II. kötete alapján készült: I. köt. 32., 54., 86-87., 94-97., 282., 502.; II. köt. 20., 133-134., 230. 15 A hantái prépost levele Kecseti Mártonhoz, 1536. november 17. Egyháztörténelmi emlékek, 19021912. III. köt. 104-105. 126