Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Fazekas István: Szalaházy Tamás kancellár hagyatékában talált iratok jegyzéke, 1536 / 123–136. o.

Fazekas István: Szalaházy Tamás kancellár hagyatékában talált iratok jegyzéke (1536) nem ismeretes.

16 Talán a Bécsben őrzött és a bécsi eredetű középkori okleveles anyag alaposabb vizsgálata közelebb visz a kérdés megoldásához. A legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy az országos jelentőségű iratokat Szalaházy 1529 nyarán Budáról távoztában hozta magával. További problémát vet fel, hogy számos, legalább negyven olyan irat — köztük számos missilis — található ma az Ungarische Aktenben, amelyek nyilvánvalóan Szalaházy hagyatékából származnak, de amelyek nem köthetők egyértelműen a leltárban feltüntetett tételekhez. Ezeket tehát vagy más listán vették számba, esetleg a fent említett láda tartalmával van dolgunk, de az is lehet, hogy ezeket az iratokat valamikor később a Magyar Kancelláriától vették át. E darabok közül a legérdekesebb az a három hamis oklevél, amelyeket 1526 szeptemberében II. Lajos király nevében állítottak ki. Ezek közül kettő Szalaházy nevére szól, az egyik szerint II. Lajos Szalaházyt erdélyi püspökké nevezte ki, amely poszt Gosztonyi János váradi püspökségre való áthelyezésével üresedett meg. A másik, ugyanerre a dátumra datált oklevél szerint a király Szalaházyt a Gosztonyi halálával megüresedett erdélyi püspökségre helyezte át.

17 A harmadik oklevél Brodarics István szerémi püspöknek a veszprémi székbe helyezéséről szól.

18 Ez a harmadik oklevél azt a gyanút ébreszti, hogy a hamisításban — mert nyilvánvalóan hamisításról van szó — Szalaházy mellett Brodaricsot is bűnrészesnek kell tartani, annál is inkább, mert az oklevelek közül a meghalt Gosztonyi utódlásáról szólóra királyi titkos pecsét is került, amely a kancellár őrizetére volt bízva. Ugyancsak a Hungaricaban található Szalaházy eredeti egri püspöki kinevezése (1527. november ll.).

19 Az egri püspök hagyatékából kellett kikerülnie annak a pergamen oklevélnek is, amelyben I. Ferdinánd Podvinyai Tamásnak és Kecseti Balázsnak ígérte Fogaras, Torna és Szard várakat, amint birtokba veszi Erdélyt (1527. április 13.), és amely ma a Haus-, Hof- und Staatsarchiv Allgemeine Urkundenreihe sorozatában található.

20 Összességében megállapítható, hogy Szalaházy Tamás kancellár halála után sor került a hagyatékában lévő iratok uralkodói megbízásra történő összeírására és átvételére. Ez azért volt szükséges, mert a püspök olyan dokumentumok birtokában volt, amelyeknek idegen kézbe kerülése nem volt kívánatos. Sajnos a 16 A Niederösterreichische Aktén második csomójában található néhány irat, amely az 1525-1526. évi soproni határtárgyalásokra vonatkozik. Ezek között található egy eredeti, Ferdinánd által Lajoshoz intézett levél is (Tübingen, 1525. október 1.), amelynek, ha kézbesítették, a budai levéltárban volt a helye, és akár a ládához is tartozhatott volna. Kérdés persze, hogy hol van a láda tartalmának többi darabja. Az említett levél kiadása: LAMPEL, 1900. 84-119., pontosan 118— 119. 17 Egyháztörténelmi emlékek, 1902-1912.

1. köt. 279., 279-280. Eredetiek: ÖStA HHStA UA AA. Fasc. 1. Konv. A. fol. 4. fol. 5. Mindkét példány II. Lajos által aláírva. Pecsét azonban csak a meghalt Gosztonyi helyére való áthelyezésről szóló oklevélen van. 18 Egyháztörténelmi emlékek, 1902-1912. I. köt. 280. Eredetije: ÖStA HHStA UA AA. Fasc. 1. Konv. A. fol. 3. « ÖStA HHStA UA AA. Fasc. 7. Konv. A. fol. 16. Kiadása: Egyháztörténelmi emlékek, 1902-1912. I. köt. 343-344. 20 ÖStA HHStA Alig. Urk. 1527. április 13. 127