Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Fazekas István: Szalaházy Tamás kancellár hagyatékában talált iratok jegyzéke, 1536 / 123–136. o.

Források mellett megkapta az egri püspökséget és valószínűleg már egri kinevezése előtt a kancellári címet (1527. november ll.). 5 Szalaházy I. Ferdinánd Magyarország­ról távozása (1528 márciusa) után a frissen kinevezett helytartótanács tagjaként Magyarországon maradt és egészen a ferdinándi kormányzat összeomlásáig (1529 nyara) ideje java részében Budán rezideált. A török támadása elől Po­zsonyba húzódott, élete utolsó esztendeit felváltva Pozsonyban, illetve Bécsben töltötte, utóbbi helyen házat is vásárolt, e korszakban a magyarok közül első­ként. Amikor Ferdinánd 1531 nyarán újjászervezte kormányzatát, átmenetileg Thurzó Elek országbírót és Szalaházyt bízta meg távollétében az ország ügyei­nek irányításával (1532 októberéig). 6 Szalaházy Thurzó helytartói kinevezése után is a Habsburg-ház fontos embere maradt, aki a velencei követ szerint igen nagy tekintélynek örvendett az uralkodó előtt. 7 1534-ben és 1535-ben részt vett az I. János király megbízottaival folytatott béke tárgyalásokon, illetve ezzel egy időben tárgyalásokat folytatott több Szapolyai-párti úrral átállásukról. Ezek közül a sikerrel végződött, Nádasdy Tamással és az Erdődy-testvérekkel, Si­monnal és Péterrel folytatott tárgyalásokat érdemes kiemelni. 8 Utolsó jelentősebb fellépése az 1535 nyarán Bécsben folytatott béke tárgyalásokon való részvétel volt. A tárgyalások lezárulta után nem sokkal megbetegedett, és a velencei követ tanúsága szerint 1535. szeptember 30. előtt meghalt. 9 A híradás valóságtartalmát megerősíti, hogy 1535. október 11-én a főpap hagyatéka, nevezetesen bécsi háza ügyében vingárti Horváth Gáspár már Tornáról intézett levelet az uralkodó­hoz. 10 Az alább közölt, nyolcvanhat tételből álló, de annál jóval több iratot tartal­mazó iratjegyzék felvételére 1536. január 2-án került sor. A több javítást magán viselő fogalmazvány nagy valószínűséggel Johann Maius (tl536), eredeti nevén Meyer (Meiger), az Udvari Kancellária (Hofkanzlei) latin titkára kezétől szárma­zik, aki hivatalánál fogva magyar ügyekben igen komoly kompetenciával ren­delkezett. 11 A felvett iratok között egyaránt találhatók magánjellegű és családi 5 Egyháztörténelmi emlékek, 1902-1912. 344-345. Az eredeti, uralkodó által aláírt, megpecsételt példány: ÖStA HHStA UA AA. Fasc. 7. Konv. A. fol. 17. 6 Valószínűleg e kinevezés értendő az iratjegyzék 2. sz. alatti dokumentumán. Kiadása más pél­dányról: R. KISS, 1908. 343-344. 7 MTAKK, Ms 4980 la. 1535. január 18-i jelentés. Ennek kivonata : ÓVARY, 1894. 301. sz. 8 E tárgyalásokra : ŐiSlC, 1912. 326-330. és PRAY, 1806. 54-56. 9 A velencei követ 1535. szeptember 25-én írt a kancellár betegségéről, szeptember 30-án pedig már mint halottról emlékezik meg róla, halálának tehát feltehetőleg szeptember 26-29. között kellett bekövetneznie. MTAKK, Ms 4980 la. 1535. szeptember 25-i és szeptember 30-i jelentések. 10 Egyháztörténelmi emlékek, 1902-1912. III. köt. 54. 11 Johann Maius, a Gábriel Salamanca köréhez tartozó Jacob Spiegel (1483-1547 után) féltestvéreként került az Udvari Kancelláriába, ahol féltestvére feladatát vette át, 1526-tól egészen haláláig, 1536. július 16-ig latin titkár. Javadalmai közül a legfontosabb a zwettli préposti méltóság (1532). RlLL, 2003. 210. 488. jegyz. - 1529. augusztus l-jén egy zágrábi kanonokságot is kapott adományba, amelynek birtokbavétele azonban nehézségekbe ütközött. Egyháztörténelmi emlékek, 1902-1912. II. köt. 133-135., 172-173. 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom