Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények akarnak letelepülni, ahol rájuk szükség van, támogatást nyújtsunk. A székely ifjak kiképzésére 50 000 korona fordíttatik évenként. Ez elég szép összeg. De ha tekintetbe veszszük, hogy ebből 30 000 korona megy az állami gyárakba való elhelyezésre, amit én ismét nem tartok célszerűnek, mert az állami gyárakból csak kivételesen jön valaki viszsza, márpedig gyári munkás nevelése nem lehet célunk, továbbá 12 000 korona a diósgyőri vasgyárnak megy, és csak 8000 korona adatott a kamara rendelkezésére, akkor látjuk, hogy a tulajdonképpeni célra milyen kevés összeg maradt. A kamara a legnagyobb áldozatkészséggel foglalkozott ezzel a dologgal, de természetesen az eredmény nem lehetett tökéletes ilyen csekély dotatió mellett, még legnagyobb takarékosság mellett is, mert végre útiköltségek és személyes kiadások is merülnek fel, és így rendkívül csekély volt ez az összeg arra, hogy a tanoncokat válogatott iparosoknál helyezzük el. Kevés volt annál is inkább, mert a brassói, szebeni és besztercei iparos nem fogadja be a gyermeket ingyen, tehát nemcsak hogy a gyermeket ruházni kell, hanem még külön fizetést is igényel a mester, annyival is inkább, mert a nemzetiségek is fizetnek. Hogy honnan veszik a pénzt, azt nem tudom. Lehet, hogy kapcsolatban áll ez a dolog a pénzintézetekkel, de tény az, hogy pénzük van. Még a jobb székely iparos sem fogad el ingyen tanoncot, mert azt mondja, hogy más tanonctól kap fizetést is, tehát mindezeket a kiadásokat ebből az összegből fedezni nem lehetett. Nekem az a felfogásom, hogy az egész ipari kiképzést másképp kell szervezni; hogy miképp, arra nem akarok kiterjeszkedni, a kereskedelmi kormány bölcsessége meg fogja találni erre az utat, én egyes-egyedül csak azt kívánom megjegyezni, hogy a kamara, dacára annak, hogy a dolgot a legnagyobb lelkiismeretességgel kezelik, alig képes valami sikert felmutatni. A javaslatokra nézve még csak egy rövid megjegyzésem van, és az vonatkozik arra a nagyon helyes eszmére, hogy iparfejlesztési központ alakíttatik a marosvásárhelyi iparmúzeumból, és hogy az kapcsolatba hozatik a szakiskolával és esetleg közműhellyel láttatik el. Ezt a tervet nem helyeselhetem eléggé. Ezeket voltam bátor elmondani. Vörös László, kereskedelemügyi miniszter, elnök: Az idő előrehaladván, a tárgyalást délelőtt már nem folytathatnók; mielőtt azonban a délelőtti ülést bezárnám, pár megjegyzést kívánok tenni az itt elhangzott észrevételek közül különösen azokra, amelyeket Sándor János és Tauszig értekezleti tag urak felhoztak. A felszólalások oly érdekesek és terjedelmesek voltak, hogy lehetetlen ezek elől kitérni, noha a felhozott kérdések egyikét-másikát ezen értekezlet keretébe nem vonhatjuk be, vagy legalábbis nem leszünk abban a helyzetben, hogy a felvetett kérdésekre nézve konkrét orvoslási javaslatokban állapodjunk meg. Ilyen elsősorban a fürdőforgalom élénkítésének a kérdése. Elismerem, hogy az erdélyi fürdőforgalom élénkítése tekintetében kell intézkedni, de ezen az értekezleten e kérdést tárgyalásra meg nem érlelhetjük. Én azt gondolnám, vagy a fürdőtulajdonosok jöjjenek össze és adják elő a kereskedelmi kormánynak a fürdői forgalom emelése tekintetében táplált kívánságaikat, vagy pedig a székelyföldi kereskedelmi kamara tegye meg e részben előterjesztéseit. A legcélszerűbbnek látnám, ha a kamara, a fürdőtulajdonosokkal érintkezve, konkrét javaslatokat terjesztene elő. Egy intézkedésre már utalhatok, amely a legközelebbi napokban meg fog tétetni: életbe fogok léptetni két hétre szóló kedvezményes árú menettérti jegyeket, amelyekkel nyáron át az utazóközönség a fürdőhelyeket felkereshesse. Az ásványvízforgalom ügye szintén olyan, hogy nem tartozik ide, ezen értekezlet keretében ezen kérdéssel is foglalkoznunk kellene, mert hiszen roppant értéket képviselnek 102