Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció azok az ásványvizek, amelyek Erdélybéri rendelkezésre állanak, és a magam hatáskörében kész vagyok a legmesszebbmenő támogatásra; de itt is a kamarák és az ásványvíztulajdonosok egyetértő elterjesztéseire volna szükség, amelyek alapján intézkedhetnem vagy tárgyaltathatnám legalább egyelőre a dolgot. Ugyanez áll a vasúti szállítás, a vasúti tarifák, a posta és a telefon tekintetében érezhető hiányokkal. Itt említtettek ugyan konkrét panaszok, de ezek nem elég részletesek arra nézve, hogy ezek alapján konkrét intézkedések történhessenek. Itt elsősorban a kereskedelmi kamarák vannak hivatva, hogy tanulmányozzák a vasúti szállítás, a vasúti tarifák, a posta, távírda és telefon tekintetében tapasztalható hiányokat, és ezek orvoslása tekintetében javaslatokat tegyenek. Kijelentem, hogy a magam részéről szívesen fogom a panaszokat megvizsgálni és lehetőleg gyorsan intézkedni. Ugyanez áll a vasúti hálózat kiterjesztésére. Ennek az értekezletnek a keretébe ennek a miként való kifejlesztése nem igen vonható be, de mindenesetre köszönettel fognám venni, ha a kereskedelmi és iparkamarák részéről ebben az irányban is megfelelő javaslatok tétetnének. Az ellen, hogy Aranyosszék, Kisküküllő, valamint a három csángó község is a létrejövendő megállapodásokba bevonassanak, természetesen semmi nehézség sem forog fenn. Ezzel a délelőtti értekezletet befejezhetnők, és arra kérem az urakat, szíveskedjenek délután négy órakor itt ismét megjelenni. A délutáni ülés Vörös László kereskedelmi miniszter, elnök: Van szerencsém az ülést megnyitni, és kérem, aki szólani kíván, szíveskedjék jelentkezni. Koós Mihály dr. min. titkár, a földmívelésügyi minisztérium küldöttje: Nagyméltóságú miniszter úr! A délelőtt elhangzott felszólalások után nekem már igazán talán szerénytelenség felszólalnom, különösen Sándor János őméltóságának megjegyzései után, akinek legfőlebb szerényi tanítványa lehetek ezekben a dolgokban. Hogy mégis felszólalok, ezt az teszi kötelességemmé, mert munkása vagyok a földmívelésügyi minisztérium székely akciójának, és éppen ezen akcióban kellett léptennyomon éreznünk, milyen félsikerrel dolgozunk mi tulajdonképpen, és legjobb törekvésünk is a mezőgazdasági élet fejlesztésére mily félsikerrel kecsegtet, ha nagyszabású ipari akció földművelési munkásságunkat nem kíséri, ki nem egészíti és sikerünket nem biztosítja; nemcsak azért, mert a gazdasági életnek különböző ágai olyan szoros összeköttetésben vannak egymással, hogy egyiket a másiktól elválasztani, egyiket a másik nélkül fejleszteni nem lehet, hanem különösen a székelység elszigetelt helyzetéből kifolyólag. Mi ti. törekszünk újabb termelési ágakat meghonosítani a Székelyföldön; azon a kicsi földön, amilyen van a székelységnek, igyekeztünk a kereskedelmi növényeket meghonosítani; termeltetnénk lent, ezt azonban nem lehet értékesíteni, termeltetnénk gyapjút, ha volna gyapjúfeldolgozás; mindenütt ott vagyunk a földmívelési minisztérium eszközeivel, de mindenütt és mindig hiányzik a piac, amelyre támaszkodnunk kellene, és amely nélkül minden termelésünk hiábavaló, és azt a székely embert, akinek termeivénye eladását nem tudjuk biztosítani, új termelésre nem tudjuk rábírni. Érezzük továbbá a hiányát annak, hogy a székelységnek nemcsak a nyersterményeket feldolgozópiaca nincsen, de egyáltalán fogyasztópiaca sincsen. Ha az ipari elem, ha az ipari lakosság gyarapodnék a Székelyföldön, ha nemcsak mind őstermelő elem volna ott, akkor a helyzet megváltoznék, és volna sikere annak a törekvésnek, amely a 103