Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények kifizetné magát. És most ehhez fűzöm megint azt, amit elöljáró beszédemben voltam bátor érinteni, hogy az államvasutak a maguk szükségleteivel jöjjenek bizonyos fokig a Székelyföldre. Igaz, a munka nagy, mert először szervezni kell az összeállítást és tökéletesíteni kell a termelést; de miért ne lehetnének az államvasutak ilyen módon az ország gazdasági viszonyainak segítségére? Hiszen, ha csak az állami gazdaságok szekérszükségletét illetőleg ennek faanyagát a Székelyföldről hozatnák, már ebből egy-egy kis falu megélne. Ha az államvasutak a bükk talpfákat és bükkfából is használható más cikkeiket a Székelyföldről szereznék be, a Székelyföldön megmozdulna a bükk nyersanyaga; mert amíg a fenyő pusztulásig ki van használva ügy, hogy pár év múlva már nem lesz fenyő, amíg a tölgy már ki van pusztítva és horrens árakat kell fizetni érte, és aki Erdély viszonyait ismeri, bátran megjövendölheti, hogy pár esztendő alatt nem lehet már tölgyfát kapni mesés árakon se, addig a bükkfaerdők használatlanul hevernek. A bükkfa feldolgozására irányuló munkálatokat meg kellene indítani most, hogy e famunkához szokott nép, mikor teljesen kifogy a fenyőerdőből, ami, ismétlem, nincs messze, kapjon megint elhelyezést a faiparban, mert különben igen nehéz viszonyok közé jut. A márványipar elsősorban magánvállalkozás dolga kell hogy legyen, csak inkább ilyen kisebb dolgokat, kisebb díszműtárgyakat volnék bátor itt ajánlani, amelyek inkább az anyag megismertetésére alkalmasak, amelyekről már említést tettem. Legyen szabad azonban itt a követ illetőleg felemlítenem egy dolgot. Sajátságos valami az, hogy egy modern dolog mennyire megkapja az embereket, és mennyire szerelmesek belé. Nekem legalább olyan furcsának tűnik fel, hogy a Székelyföldön, ahol minden falu határa majdnem tele van kővel, ahol rendkívül olcsón lehet követ kapni, az úton a kerékvetőket betonból csinálják. Persze minden jó szekér, amelyik neki hajt, eltöri a beton kerékvetőt; de ha a kerékvetőt odavaló falusi székely kőből csinálnák, néhány ember kapna ebből keresetet, és egy kis ipar fejlődnék ki ekörül, és azután természetesen megtanulván a kőmunkát, azt egyebekre is használnák. Vagy pedig idézek a magam székely akcióbeli működésemből, amikor emberfeletti küzdelmet folytattam azért, hogy a kissebesi gránitkőbányák mellett próbáljuk lancírozni a parajdi követ; mert az a sajátságos helyzet a tarifák tekintetében, hogy a kissebesi gránitkő szállítása 150-200 kilométerre olcsóbb, mint a parajdi gránitkő húsz kilométerre. Fejleszteni kell a székely ipart ilyen módon is; én teljes mértékben elismerem a jogosultságát a kissebesi bányáknak, de azoknak szép és nagy tere van a nagy Alföldön végig mindenütt; de a Székelyföldön egy ilyen kis kőbányának, amely csak néhány embernek is ad kenyeret, nagy jelentősége van. És ehhez mindjárt hozzáfűzök egy a Székelyföldön régen sokat pengetett eszmét. A Székelyföldön azt látjuk, hogy némely vidéken a kő óriási mennyiségben van, használatlanul hever ott, és ott van mellette a legszegényebb nép; ellenben a völgyekben néhány helyütt nincsen kő, teszem azt, Kisküküllő megyében. Most az a sajátságos helyzet fordul elő, hogy Kisküküllő megyében a legjobb termőföldeket kisajátítják, felásnak négy méter földet, az alól kikapnak egy ilyen kis követ és kihordják az útra. Egy csomó jó földet elrontanak; egy csomó munkával jár, amíg burokban kiírják az árverést, azután jön a kisajátítás, azután jön a szállítás, későn és rossz anyagot szállítanak. Hát ha kőben gazdag vidékeken létesíttetnék a Székelyföldön kőbánya, s ha ott zúzdák állíttatnának fel, s azokból a zúzdákból akkor szállítaná az államvasút a követ, amikor egyéb szállítása nincs, amikor a kocsik amúgy is üresen járnak, nem pedig ősszel, amikor összetorlódik a kavics-, a gabona- és a katonaszállítás, s a köveket azután raktároztatnák az állomásokon, ahonnan elvinnék az utakra: nem lehetne-e így Parajdon, ahol igazán alig lehet szó egyébről, mint kőről, mégis ezt a követ szépen felhasználni? 96