Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T, Csaba: A székelyföldi ipari akció Azután valakinek bajlódnia kellene — és erre talán a kereskedelmi minisztérium volna a legalkalmasabb — a sónak nagyobb mértékben való kihasználásával. Ott van pl. az országnak legszegényebb és legelhanyagoltabb vidéke: Parajd. Ma hálával kell elismernie Parajd vidékének, hogy több irányban történt róla gondoskodás; egyebek között ott van a vasút kiépítése. De ott van az a só. Az a só nincs kihasználva Parajdon. Van egy nagy gyár Marosújvárott; az szódát állít elő. Most ez a gyár máris milliós befektetésekkel dolgozik, máris nagyon nagy vidékre jótékonyan hat ki. De Marosújvárott el tudná az állam adni a maga sóját anélkül is, hogy odaadja egy ilyen nagy gyárnak, sőt nem tudom, hogy pár esztendő múlva nem fog-e kárral járni azon nagy sómennyiségnek oda való átadása; de semmi esetre sem áll a só olyan mennyiségben és olyan mértékben rendelkezésre, mint pl. a Székelyföldön Parajdon. Azonban most egy új üzemágat akar felölelni a marosújvári szódagyár; a marónátront akarja előállítani és ahhoz új állami kedvezményeket kér, de kiköti magának telephelyéül ismét Marosújvárt. Hát ha megadnók neki az állami kedvezményeket azzal a kikötéssel, hogy tessék arra a vidékre menni, ahol a nyersanyag ugyanoly nagy, sőt még nagyobb mértékben áll rendelkezésére, amely vidéken ezáltal segíteni is lehetne? Ugyanolyan formán áll a dolog a faszénnel is, amely faszenet a vajdahunyadi vasgyárak nagymértékben igényelnek és használnak. Itt is annyi nehézség van a beszerzésnél és a szállításnál; és itt mindenki tud konkurálni, csak a Székelyföld nem, ahol pedig nagy mennyiségű a hulladékfa, és ahol nagyon is nagy szükség van arra, hogy ilyen mellékértékesítési mód nyíljék. És, ha már a szállítási tarifákról beszélünk, hát akkor azután vegye elő a nagy szívét az állam, a kereskedelmi miniszter és minden kereskedelmi miniszteri hivatalnok, mikor a Székelyföldről van szó; mert sehol olyan nagy küzdelmet tarifális kedvezmény megszerzése érdekében folytatni nem kell, mint amikor a Székelyföldről van szó. Mindig az egyenlőség elvét hozzák fel és azt, hogy a geográfián változtatni nem lehet. Ez igaz; de túlfelől éppen ezen geográfia következtében mindazok az áldozatok, amelyek a központ fejlesztése érdekében történnek, hatástalanok maradnak a Székelyföldön. Abból, amit az ő gyenge erejéből a székelység is adott a központnak a fejlesztéséhez, mindenkinek több jut, mint amennyije neki van. Ő szívesen jönne e központba, részt venne e központ életében, járulna annak gazdasági fejlesztéséhez is, ha nem szigetelné el őt az óriási távolság, és ha ezen óriási távolságot egyes körülmények nem tennék még nehezebben leküzdhetőkké, nevezetesen a vicinális vasúti közbenső tarifák. Hiszen volt rá eset — hála Istennek, ma már némileg ezen a téren is javulás történt —, hogy Csíkszeredába Brassóig váltott jeggyel, azután ott megint váltott vicinális vasúti jeggyel, azután még egy újabb jeggyel lehetett csak eljutni; szóval, három jegyet kellett váltani: ma már csak kettőt kell váltani; de a vége mégis az, hogy aki a Székelyföldre megy, az többet fizet, mint az ország bármely más vidékére utazó ember. Azonkívül volt egy időben kedvezmény a gabonaszállítást illetőleg, amely eleinte nagyobb tömegeknek adatott, míg később módosíttatott ez az intézkedés úgy, hogy azt kisebb szállítók is megkaphatták, de megszüntették ezt a kedvezményt éppen azokban a napokban, amikor megindult a székelyföldi akció. Ez tehát valósággal ellensúlyozója volt az akciónak. Igaz, hogy ezt a kedvezményt elsősorban kereskedők kapták, igaz, hogy kereskedők is használták ki, nem mondom, történhetett itt-ott visszaélés is, de minden ilyen intézkedést végső eredményében az eladó érez meg, és a Székelyföldön e kis kedvezmény elvonása is hatással volt az árakra. Azonkívül kellene, hogy az állami intézményeknek és nevezetesen az államvasútnak akkor, amikor a Székelyföldről van szó, nemcsak tarifális szempontból, hanem úgy menetrendi, mint vonatberendezési szempontból olyan kedvezményeket adjanak, amelyek 97