Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata / 13–31. o.

Közlemények minisztertanácsi jegyzőkönyvek évi iktatókönyvével, hiszen az organikusan is ugyanazon állag része. Egy nyomtatott forráskiadványban ennek teljes szövegű közlése természetesen fel sem merülne, hisz az ebből átvett releváns információkat legfeljebb a jegyzetapparátusban szerepeltetnék. Egy olyan digitális forráskiadványban azonban, amelyhez nem készül semmilyen vagy pedig nem elegendő a forrásközlési apparátus, az ilyen típusú digitalizált formában becsatlakoztatott hivatali segédkönyvek fontos utalásokat tartalmaznak az egyes szövegvariánsokról (tisztázat vagy fogalmazvány) és lehetővé teszik a hiányzó jegyzőkönyvek tartalmi rekonstrukcióját. Másfelől viszont a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek német szövegvariánsai, amelyeket a magyarul nem tudó uralkodónak 1867-1918 között jóváhagyásra bemutattak, szintén számításba jöhetnek mint fontos kiegészítések. Ennek egyidejű párhuzamos közzétételét úgy is meg kellene fontolni, hogy ezt a szövegváltozatot nem a Magyar Országos Levéltár, hanem a bécsi Haus-, Hof - und Staatsarchiv őrzi. A német szövegvariánsok figyelembevételével és kiegészítő digitalizálásával az összkiadás bizonyosan olyan jelentős pótlólagos információs értéket nyerne, amivel a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek komplex digitális kiadása a nemzetközi tudományos életben bizonyára érdeklődést keltene és iránta a tudományos piacon nagyobb kereslet mutatkozna. A magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek digitális kiadásának csak röviden ismertetett lehetséges változatai egyértelműen annak szükségességét emelik ki, milyen fontos és hasznos lenne a magyarországi modern tömeges források digitális közzétételének legalább a kereteit meghatározni. A legújabb kori tömeges forrásanyag digitális közzétételével kapcsolatos problémák módszertani követelményeinek tisztázása elengedhetetlen, hiszen minél inkább közeledünk korunk modern társadalmához, annál nagyobb menynyiségű, annál bőségesebb az irattermelés. A modern állam és társadalom legfontosabb döntéshozó szerveinek, a kormányok és a pártok üléseinek dokumentációja minden korábbinál bőbeszédűbb és nagyobb volumenű, és gyakran már nem is csupán egyetlen megszokott adathordozón, írásos jegyzőkönyv formájában készülnek. Jól mutatja a több adathordozó egyidejű alkalmazását, hogy az államszocializmus korában a magyar kormányülések és a döntéshozó pártszervek tanácskozásainak dokumentációját már nem csupán az írásos jegyzőkönyvek, hanem az egyidejűleg készült hang- és videofelvételek jelentik. A hatalmas terjedelmű kormány- és állampárti jegyzőkönyvek történeti forrásként való megjelenése alapján mégis teljesen meglepő, hogy Magyarországon éppen a kortörténeti források kiadásakor vették eddig legkevésbé igénybe a digitális kiadás lehetőségét. A hagyományos nyomtatott formához való ragaszkodásban kétségtelenül közrejátszott az a körülmény, hogy különösen az állampárt ülésjegyzőkönyveit a nagy politikai fordulatok időszakában, mint például 1956-1960-ban és 1989-ben különös gonddal rekonstruálták és ahhoz a rendelkezésre álló hangfelvételeket mint ellenőrző médiumot is figyelembe vették.

27 Különösen igényes forrásközlési eljárást követelt az állampárt és az ellenzéki mozgalmak képviselői 27 SOÓS, 1993; BALOGH, 1993-1998; SOÓS, 1997; SOÓS, 1999. 26