Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata / 13–31. o.

Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? között 1989 nyarán és őszén a politikai intézményrendszer átalakításáról folyt nemzeti kerekasztal tárgyalások autentikus írásos szövegváltozatának előállítása, mivel erről csak hang- és videófelvételek álltak rendelkezésre, amelyek a későbbi politikai pártharcokban manipulatív módon felhasználhatónak bizonyultak. Éppen az új adathordozók miatti bizalmatlanság eredményezte, hogy a digitális kiadás lehetősége fel sem merült és egy nehezen használható, nyolckötetes nyomtatott forráskiadvány született.

28 A fentebb említett vastag, sokkötetes kortörténeti forráskiadványokra, amelyek többnyire a Magyar Szocialista Munkáspárt különböző testületeinek ülésjegyzőkönyveit tartalmazzák, általában az jellemző, hogy csak olyan minimális mértékben látták el forrásközlési apparátussal, amelynek alig van valamifajta információs értéke. Többnyire csak a névmutató segít eligazodni a központi bizottsági ülések terjedelmes szóáradatában. Bizonyára az üléseken használt csikorgó apparátusi nyelv riasztotta el a forráskiadást végzőket attól, hogy tárgyszavakat alkossanak, és tárgymutatót készítsenek. A forrásszöveghez rendkívül takarékosan adagolt tartalmi kommentárokat sem a lap alján könnyen hozzáférhető lábjegyzetben, hanem körülményesen megtalálható végjegyzetben helyezték el. így viszont önkéntelenül olyan forráskiadvány született, amelynek kivitelezése egyenesen a létezett szocializmus igénytelen mentalitását, korlátozott technikai lehetőségeit jelképezi. A költséghaszonszámítás alapján a jövőben bizonyára előnyösebb lenne, ha a kiadási gyakorlatban ezeket a géppel írott jegyzőkönyveket keresésre alkalmas szöveggé alakítva, digitális formában tennék közzé és különböző elektronikus keresőfunkciók alkalmazásával a mélyebb feltárást és a kutatáshoz szükséges tárgyak kikeresését a mindenkori kutató individuális mutatózására bíznák. A nyomdaköltség és a helymegtakarítás mellett ugyanis a tömeges forrásanyag ilyen típusú digitális közzététele lényegesen nagyobb mennyiségű többletinformációt nyújt, mint egy elégtelen forrásközlési apparátussal ellátott nyomtatott változat. Az eddigi magyar tapasztalatok alapján a digitális forráskiadással szemben támasztott alapkövetelmények hazai viszonyok között a következőképpen foglalhatók össze: 1. A digitális forráskiadás megbízhatóságának záloga a közzétett forrásanyag teljességének ellenőrizhetősége, a hiányzó forrásrészek regisztrálása. Emellett biztosítani kell, hogy az önálló egységet alkotó digitalizált szövegrészekhez legalább minimális mértékben olyan formában készüljön tudományos forrásközlési apparátus, amely nyitott a továbbépítésre és a kiegészítésre. 2. Rekonvertált, azaz utólagosan digitalizált levéltári segédletek általában nem elegendőek arra, hogy azokat önmagukban a forrásközlési apparátus céljára használják fel. 3. A nagytömegű kortörténeti jegyzőkönyv és konferenciairatok teljes szövegű digitalizálásakor elengedhetetlen követelmény a keresésre alkalmas szövegbevitel és egyéni elektronikus mutatózás lehetővé tétele. 28 BOZÓKY-ELBERT-KALMÁR-RÉVÉSZ-RIPP-RIPP, 1999-2000. 27