Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata / 13–31. o.

Közlemények vezési szempontokkal, a képtárolás és a dokumentumkezelés problémájával foglakoznak. Ebből fakad, hogy a levéltári forrásanyag digitalizálásának kérdését nagyon is egyoldalúan, kizárólag technicista szemlélettel közelítik meg. Megemlítik ugyan a digitális publikációkat mint kívánatos feladatokat, anélkül hogy utalnának rá, melyek a forrásközlési apparátus minimális követelményei, amelyek a digitális publikációkhoz elengedhetetlenül szükségesek.

20 A levéltári anyag digitalizálásával kapcsolatban mindenképpen szükséges kutatói szempontból a következő általános érvényű alapelvet leszögezni. Ha egy levéltári állagot teljes egészében digitalizálnak, ezt semmiképpen sem szabad valamifajta megismételt, megkettőzött mikrofilmezésnek tekinteni. A levéltári iratok digitalizálásának többletértéke ugyanis nem állhat pusztán abban, hogy annak használata, kutatása az új digitális változat révén nincs a levéltári intézményhez kötve. A digitalizálás eredményének a tömeges iratok eddigi nyomtatott vagy fototechnikai reprodukciós formáihoz képest lehetőség szerint mindig érezhető információs többletértéket kell nyújtani. Ennek a fontos alapelvnek a nem mindig kellő figyelembevételére és a világos módszertani irányelvek hiányára vezethető vissza, hogy a magyar digitális publikációk anyagának kijelölését, struktúráját és kivitelezését szakmailag valamifajta ösztönös spontaneitás jellemzi. Ennek ellenére kétségbevonhatatlan tény, hogy a digitális forráspublikációk jelentős tudományos teljesítménynek számítanak, és a kiadómunka során olyan megoldások születettek, amelyek általános alkalmazásra és továbbgondolásra érdemesek. Ennek jegyében a kutató szemszögéből kísérlem meg néhány magyar digitális publikáció módszertani problémáit és használati lehetőségeit megvilágítani. A digitális forrásközlésre érdemes tömeges iratanyagok közé mindenekelőtt azokat az összefüggő, nagy forrásértékű és sokoldalú hasznosítású iratsorozatok tartoznak, amelyeket terjedelmük, irtattani sajátosságaik folytán nyomtatott változatban egyáltalán nem vagy csak hatalmas költségráfordítással lehetne kiadni. Ebből a szempontból az első magyar digitális forráskiadás céljára az 1527-1848 között keletkezett, 67 kötetre rúgó magyar Királyi Könyvek (Libri Regit) kiválasztása szerencsés kézzel történt, mert mindenben optimálisan megfelel a digitális forráskiadás tematikájával szemben támasztott követelménynek.

21 Mivel a Királyi Könyvek tartalma a szakmai körökben ismertnek tekinthető, rögtön áttérnék e forráskiadvány szerkezetére, információs értékére. A forráskiadvány nagy nyeresége, hogy a kötetek minden egyes önálló bejegyzéséhez annak tartalmát regesztaszerűen összegző adatlap készült, amelyben megtalálható minden lényeges információ, és így az lényegében megfelel a tradicionális regeszta kiadvány alapvető követelményeinek. Ezeknek a regesztáknak hagyományos, nyomtatott könyv formájában való közzététele önmagában is értékes forrásközlést jelentene, de a digitális technika alkalmazásával egy olyan forráskiadvány jött létre, amely nyomtatott változathoz képest lényeges mértékű információs több20 CSEH-KÖRMENDY-NÉMETH-RÁDY-REISZ-SZŐKE, 2001 12-14.; CSEH-KÖRMENDY-RÁCZ, 2002. 1013.; HARASZTI, 2002.4-6. 21 Királyi Könyvek (CD) 22