Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - A 250. ÉVFORDULÓ - Mikoletzky, Lorenz: Ünnepi köszöntő a 250 éves Magyar Országos Levéltár tiszteletére / ford. Kerekes Dóra / 10–12. o.

LORENZ MIKOLETZKY ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR TISZTELETÉRE Ausztria és Magyarország — e két név évszázadokon keresztül szinonimája volt egy szoros, államokat egybefűző egységnek, amely ugyan nem mindig súrlódásoktól mentesen, mégis majdnem négyszáz évig (1526-1918) Európa közepén elhelyezkedve részt vett a világpolitika alakításában. Ez a két ország, amely 1867-től közös néven, Ausztria-Magyarországként létezett, még ma is, 88 évvel a Habsburg Birodalom széthullása után, jó például szolgál arra, hogy két, egymással igen kevéssé rokon nép történelmi fejlődésük viharában milyen példamutató együttműködésre volt képes. Mivel ma kétféle funkciómból adódóan adom át gratulációimat és üdvözletemet Önöknek, kérem, engedjék meg, hogy először az osztrák kalapomat emeljem meg a Magyar Országos Levéltár intézménye előtt. Nem mindennap fordul elő a világban és a már egészen nagy Európai Unióban, hogy egy tudományoskulturális intézmény, amilyen egy levéltár, 250 éves évfordulóját ünnepli és olyan fondokkal rendelkezik, amelyek lényegesen régebbiek, mint 1756. évi alapítási esztendeje. Hét évvel korábban, Mária Terézia igen jelentős igazgatásügyi reformjainak idején jött létre a Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Házi, Udvari és Állami Levéltár) Bécsben, amelyet az állam és az uralkodóház szempontjából fontos dokumentumok központi nyilvántartásba vétele érdekében alapított. Ez a királynő uralkodásának békés évében történt. A Magyar Országos Levéltárat azonban a hétéves (avagy harmadik sziléziai) háború kezdőévében — a porosz II. Frigyessel zajló ellentétének egyik újabb fejezete idején — alapította. Ezek a háborúk a Magyar Királyság számára is nehéz időszakot jelentettek. Rendjei 1741. szeptember 11-én az akkori fővárosban, Pozsonyban az országgyűlésen ünnepélyesen „életüket és vérüket" ajánlották a királynőnek. Ezt a felkiáltást — Vitám et sanguinem! — sokáig nem felejtette el a Habsburg-Lotharingiai-ház. A pozíciók csak 1848-ban változtak meg. Mindenesetre a Magyar Országos Levéltár fondjai az évtizedek alatt folyamatosan nőttek, egészen a több mint meghatározó 1918. évig. November l-jén a császár és király, IV. Károly a magyar kormányt felmentette hűségesküje alól, november 16-án pedig itt, Budapesten kikiáltották a köztársaságot. Négy nappal előbb a szomszédos ország, Ausztria is köztársasággá alakult. Egy „házasság" bomlott így fel, és ezért szükséges volt a közös örökség felosztása. A következő években az ötletből tett lett, amely a levéltártörténetben egyedi, és amelyért a világban sok levéltár, akik a múlttal és a jelennel konfrontálódva hasonló problémákba ütköztek, irigylik Magyarországot és Ausztriát. Ez az osztrák állami levéltárakban működő levéltári delegáció, amely 1945 óta a Osztrák Állami Levéltár (Österreichische Staatsarchiv) égisze alatt létezik. 10 Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1:10-12.